Dombon fekszem, nyugodt csend körülöttem.
Medve morog, szekér zökken fölöttem.
Felnézek, bábozom egy gondolattal:
Hátha végre megbékélek magammal.
Magányomból kiránt, mikor meglátom
A táncot lejtő kis hullócsillagot.
Ábránd vagy csupán, egy múló pillanat
És érzem, véred a szívemhez tapad.
Lelkemre fényed fátylat borít,
Égő reményed a sötétbe taszít.
Mérgező emléked még ereimben:
Őrizlek szemem meszesgödrében.
Arcom barázdái folyómederként
Életem súlyát vezetik cseppenként.
E göcsörtöket mélyítő fájdalom
A hamis hitért járó bús jutalom.
Mégis, tüdőm tele hálasóhajjal,
Hogy megajándékoztál önmagaddal.
Égi utad szemtanúja lehettem,
Angyali tündöklésed figyelhettem
És a síró fellegekbe kiáltom:
Neked örök boldogságot kívánok!
Találd meg máshol akár, mi elveszett
És vidd el magaddal a szeretetemet.
Author: Somodi Gergely András
Somodi Gergő vagyok, 1998-as évjáratú, a fővárosban születtem és élek ma is. Mindig is éreztem magamban indíttatást az alkotásra, de csak nagyjából két éve kezdtem el verseket fabrikálni először csak a saját magam szórakoztatására, illetőleg terápiás célzattal. Viszont egy saját verseskötet ötlete is felmerült bennem, amelyet szeretnék majd megjelentetni. Ehhez jó felületnek tartom az Irodalmi Rádió oldalát, mert szeretnék fejlődni, visszajelzéseket gyűjteni a többi alkotótól, illetve, mert ezáltal kipróbálhatom magam (és a műveim) egy nagyobb színpadon, ami akár egy hosszú szenvedélybetegség korai stádiumú tüneteként is értelmezhető. Az alkotói felfogásom a nyitottságra épül, mert úgy gondolom, hogy jót írni csak tabuk nélkül lehet. Eddigi egyetlen publikált művem az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg: Bennem maradt: Szerelmemnek Bálint-napra, 2025
Egy válasz
„Találd meg máshol akár, mi elveszett
És vidd el magaddal a szeretetemet.”
Nagyon szép sorok. A jókívánság nemes lélekre vall.
Szeretettel: Rita