Hullócsillag

Dombon fekszem, nyugodt csend körülöttem.

Medve morog, szekér zökken fölöttem.

Felnézek, bábozom egy gondolattal:

Hátha végre megbékélek magammal.

Magányomból kiránt, mikor meglátom

A táncot lejtő kis hullócsillagot.

 

Ábránd vagy csupán, egy múló pillanat

És érzem, véred a szívemhez tapad.

Lelkemre fényed fátylat borít,

Égő reményed a sötétbe taszít.

Mérgező emléked még ereimben:

Őrizlek szemem meszesgödrében.

 

Arcom barázdái folyómederként

Életem súlyát vezetik cseppenként.

E göcsörtöket mélyítő fájdalom

A hamis hitért járó bús jutalom.

Mégis, tüdőm tele hálasóhajjal,

Hogy megajándékoztál önmagaddal.

 

Égi utad szemtanúja lehettem,

Angyali tündöklésed figyelhettem

És a síró fellegekbe kiáltom:

Neked örök boldogságot kívánok!

Találd meg máshol akár, mi elveszett

És vidd el magaddal a szeretetemet.

Somodi Gergely András
Author: Somodi Gergely András

Somodi Gergő vagyok, 1998-as évjáratú, a fővárosban születtem és élek ma is. Mindig is éreztem magamban indíttatást az alkotásra, de csak nagyjából két éve kezdtem el verseket fabrikálni először csak a saját magam szórakoztatására, illetőleg terápiás célzattal. Viszont egy saját verseskötet ötlete is felmerült bennem, amelyet szeretnék majd megjelentetni. Ehhez jó felületnek tartom az Irodalmi Rádió oldalát, mert szeretnék fejlődni, visszajelzéseket gyűjteni a többi alkotótól, illetve, mert ezáltal kipróbálhatom magam (és a műveim) egy nagyobb színpadon, ami akár egy hosszú szenvedélybetegség korai stádiumú tüneteként is értelmezhető. Az alkotói felfogásom a nyitottságra épül, mert úgy gondolom, hogy jót írni csak tabuk nélkül lehet. Eddigi egyetlen publikált művem az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg: Bennem maradt: Szerelmemnek Bálint-napra, 2025

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Felnézek, bábozom egy gondolattal:
    Hátha végre megbékélek magammal.”

    kedves András,

    egy bizonyos idő (kor) elteltével az embernek mindig mindenről eszébe jut valami. így jártam és is ezzel a verssel:

    „halld meg, értsd meg, hogy
    aki magával nem tud békében élni, annak sorsa bevégeztetett:
    hogy is szeretne, szerethetne valaki is bárkit,
    aki magával soha – sohasem elégedett?”

    ( https://irodalmiradio.hu/2024/06/28/judith-es-kekszakall/ )

  2. Szia Gábor!
    Olvastam a versed, amit linkeltél alább, nyilvánvaló a párhuzam bizonyos részeknél. Köszi a visszajelzést.
    (Gergő vagyok amúgy, az András a harmadik nevem).

Hozzászólás a(z) Ivántsy Gábor bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »