Kísértés, melyet nem ment a szó

Kísértés, melyet nem ment a szó
A szenvedély oly lángoló,
Izzó tűzként fellobbanó.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
A test lassan ringatózó,
Halkan szól a szép zeneszó.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
A szív láztól zakatoló,
Test a testben felolvadó.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
A lélegzet sóhajt hozó,
A kéz lágyan simogató.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
A kéj íze oly csábító,
Hullámokon lovagoló.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
A szó rebegve suttogó,
Gyönyörével égig szóló.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
De hibázik a varázsló,
Megszállja egy kicsi manó.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
Jaj, a száj nem titoktartó,
Kicsúszik egy mérges kígyó!
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
Csalfa, kit rejt a takaró,
Soha nem volt nekem való!
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

6 Responses

  1. „A kéj íze oly csábító,
    Hullámokon lovagoló.”

    Tetszéssel olvastam nem mindennapi soraid. Bizony vannak olyan érzések, melyekre nincs szó.

    Szeretettel: Rita

  2. őszinte, mélyről jövő, igazi érzések, gondolatok. és a szavak – sorok játékossága külön is ráerősít minderre. gratulálok! Gábor

    1. Kedves Gábor! Nagyon szépen köszönöm a szavaidat. Tisztelettel: Gyöngyi

  3. kedves Gyöngyi, igazán szívesen.

    mindamellett, hamár mostanában idézgetem saját magam, a vággyal, a kísértéssel, illetve annak beteljesülésével kapcsolatos három írásomat külön is:

    https://irodalmiradio.hu/2024/10/05/teen-szinopszis/

    https://irodalmiradio.hu/2024/09/20/kerdes/

    https://irodalmiradio.hu/2024/09/23/aspektusok-testek-beszelgetese/

    annak reményében, hogy rálelsz pár ismerősnek tűnő érzésre – gondolatra (hisz emberek vagyunk, a nők is, és a férfiak is), üdvözlettel:

    Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az én anyám

Edit Szabó : Az én anyám Mottó : Anya csak egy van ! Az én anyám úgy szeretett, nem engedte el kezemet, kicsi falu,kicsi háza,

Teljes bejegyzés »

Uralom!?

A pozíció muníció, vagy uralom? Magától kérdi: így adom magam, vagy eltakarom? Vonzóvá tesz a hatalom? A rang, mint egy dió kemény burka, értékes magját

Teljes bejegyzés »

Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »