Nem elég nézni
Látod a napot. De létét csodálod-e?
Érzel hálát, amikor átjár melegsége?
Tudod, hogy mely forrásból fakad a fénye,
Melyet önzetlenül ont a létezőkre?
Látsz sok-sok csillagot és az ezüst holdat.
Majd a hajnal szemét, melyből könnyet hullajt.
De ismered-e azt a mély szeretetet,
Mely áthatja az égi hű tekintetet?
Látod a reggelt még álmos szemeiddel.
De vajon üdvözlöd-e őt köszönettel?
Örülsz, hogy átléphetsz egy új nap küszöbén,
Ahol gyümölccsé érhet sok szép remény?
Látod a fű zöldét, a fák dús lombjait?
A virágok nyílását, pompás színeit?
Az égbolt kékségét a folyó tükrében,
Fehér követ egy tó áttetsző medrében?
Látod a madarakat szabadon szállni,
Szél szárnyába kapaszkodva vándorolni.
Gyönyörű lepkéket szellővel táncolni,
Katicabogarat vígan játszadozni.
Mennyi kincs, ajándék vesz körül bennünket,
Mely varázslatossá teszi az életet!
Mennyi apró csoda, mely a szívet érinti,
Rengeteg érték, melyet fel kell ismerni!
Nem elég nézni! A szívvel érezni kell!
Minden, mi a szem elé tárul, az egy jel!
Segítségül az úton, melyen menni kell,
Igaz társként az embernek a lélekkel.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
3 Responses
„Mennyi kincs, ajándék vesz körül bennünket,
Mely varázslatossá teszi az életet!”
Nagy tetszéssel olvastam szép és egyúttal bölcs soraid. Bizony hálásnak kell lennünk minden szépségért, ami körülvesz bennünket.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Hálás szívvel köszönöm a kedves szavakat.💗
Nagyon szívesen.
Szeretettel: Rita