Mintha tegnap lett volna, hogy a szemedbe néztem,
De ez a tekintet mélyen belémhatolt
Akkor még nem, de most már megértem,
Hogy találkozásunk csak a sors játéka volt.
Most is kereslek, szinte hallom a hangod
Olyan mintha a kezed megfogná a kezem,
Azt kívántam, bár mindíg igy maradna,
De csak én hittem azt, hogy ez már szerelem
Évtizedek múltak és te korán elmentél
A sors valahogy ezt másképpen akarta
De belőlem egy darabot érzem, hogy elvittél
Mégis itt vagy örökre, a lelkemhez tapadva
Szivemben a neved magamban hordtam,
Dédelgetve ezt az érzést tovább megyek,
Ahol voltál, lélekben én is ott voltam,
És ahol most vagy, egyszer majd én is ott leszek.
Author: Berecz Devlin Éva
1960-ban születtem Egerben. Ott végeztem el tanulmányaimat is és 1983-ban az egri tanárképző főiskolán megszereztem a diplomám mint történelem szakos tanár és népművelő. Néhány év múlva a nyíregyházi főiskolán elvégeztem a könyvtár szakot is, majd könyvtárosként dolgoztam azon a főiskolán, ahol a tanári diplomát szereztem meg korábban. 1997-ben az USA-ba kerültem és óvodapedagógusként kezdtem el dolgozni és dolgozom mind a mai napig. Mindig érdekelt az irodalom, szerettem a verseket, Már fiatalon is megpróbálkoztam versírással, de önbizalomhiányból fakadóan ezeket nem osztottam meg senkivel és a szemétkosárban végezték. Az államokba kerülve 2001 után rendszeresen újságcikkeket írtam az amerikai Magyar Népszavába, magyarul. Ezek a kinti magyarok életéről szóltak, de a tragikus szeptember 11-i események után főképpen arról, hogyan éltük meg a történteket, mi amerikai magyarok. Néhány évvel ezelőtt kezdtem meseírással foglalkozni, hiszen kicsi gyermekek között élve és dolgozva, naponta rögtönöztem meséket. Nagyon sok olyan mesekönyv került a kezembe, amik- bár szépen voltak illusztrálva, de unalmasak, semmitmondóak voltak, sok esetben kifejezetten károsnak tartottam őket. Tagadhatatlan, hogy a mai gyermektársadalom már teljesen más, mint az én generációm. Nem az Anderseni meséken nőttek föl, és bár ezeket a klasszikus meséket is életben kell tartani, de ma már az igények teljesen mások. A legnagyobb hiba pedig az,...