- Szervusz Terikém. Rég óta nem láttalak. Mesélj már valamit!
- Nincs miről mesélnem. Megvagyunk.
- Mit csinál az unokád?
- Kitanulta a kőműves szakmát, egész jól keres vele. És a tied?
- Az enyém az influencer.
- Ó sajnálom. Jobbulást kívánok neki.
- Miért kívánsz jobbulást, hiszen nincs semmi baja.
- Nem azt mondtad, hogy influenzás?
- Dehogy, azt nem csinálja az ember, az egy állapot. Hogy is gondolhattad? Még nem mentek el otthonról.
- Kik nem mentek el otthonról?
- Jaj Terikém, most már aztán igazán kezdesz kihozni a béketűrésemből. A nem mentek el otthonról azt jelenti, hogy még észnél vagyok. És mivel észnél vagyok, nem beszélek hülyeséget. Érted?
- Igen, bocsánat, nem akartalak megbántani, úgy látszik félreértettem a dolgot. Nekem biztosan elmentek otthonról, hogy a te szavaiddal éljek, mert fogalmam sincs arról, hogy milyen szakma ez az influvalami?
- Nem influvalami, hanem influencer.
- Hát, akkor se tudom.
- Na jó, látom, hogy tényleg nem vagy képben. Mindig is földhözragadt voltál és maradi. Ezek szerint nem vagy fent a Facebookon, a YouToube-on, vagy az Instagramon, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem.
- Fent kellene lennem?
- Nem, nem kellene, csak ha használnád, vagy egyáltalán hallottál volna valamit ezekről a közösségi oldalakról, akkor tudnád, hogy az influencer az egy véleményvezér.
- Véleményvezér?
- Igen, ez az alternatívája az influencernek.
- És kit vezérel?
- Azokat, akik követik őt.
- Követik őt? És nem fél tőlük?
- Jaj, dehogyis fél, azért teszi fel az írásait, hogy kövessék. Olyan dolgokról ír, ami a követőit érdekli.
- És ezért pénzt kap?
- Persze. A marketing szakemberek a szponzorált hirdetéseiket beillesztik az influencer saját ihletésű tartalmai közé, így azok sokkal olcsóbban és hatékonyabban jutnak el a célzott közönséghez. Na, de látom, hogy ez neked kínai, meg már az idő is elszaladt. Isten áldjon! Örülök, hogy találkoztunk.
- Én is.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
Kedves Rita, tetszik nagyon az alkotásod, igazi aktuális remekmű 🙂
Barátsággal:
Mónika
Kedves Mónika!
Megtisztelő a véleményed. Köszönöm az olvasást és a hozzászólást.
Szeretettel: Rita