Kiáltás

Riadtan kiáltok:

Magamra maradtam!

Egyszál gyertya

magam.

Lángja rezzenésében

Trópusi esők

sírása

Rejtezik.

Egyedül nézek,

Félénken,

Megrettenve,

Emberek gyűrűjében,

Mit hoz a holnap

Számomra?

Sorsom

A növekvő bánat hálójában

Vergődve

Érik,

Ki szeretnék innen törni

Fojtó szálait elszakítani,

Elrohanni.

Képmutató kötelékek

reménytelen posványának

Gyilkos szorításától

Megszabadulni.

 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. Kedves Rita!
    Köszönöm,hogy elolvasta. versemet. Válasz kérdésére: a kitörést a konvenciok és a nem kellő bátorság akadályozza
    Üdvözlettel
    Antal hu hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szerelem

A Hold fényfolyosóján szótlanul állva, Szembe jött velem a titok igazsága. Leomló fátyolként terült el előttem, A vörösen csillogó, aranyló vízszőnyegen.   Lebegő némasággal csodáltam

Teljes bejegyzés »