Örömmel élni
Édenkert az életem. A kezemben egy alma mosolyra fakad,
Megérint egy csoda, a szelíd öröm a lelkemből ki nem apad.
Nincs palotám, kincsem, s egyszerű az életem minden napja,
De ez az apróság nem lehet a jókedvem elrontója.
Az elmúlás meg nem riaszt. Ha a halál értem jön, hát elmegyek.
Nem kell pompás sírhely, márvány emlékmű, életemben tiszteljenek.
Minek a tanácskozás; mi kinek marad? Adhat-e a vagyontalan?
A legszebb ajándék a szívből fakad, értéke számolhatatlan.
Létezem. Lélegzem. Meglátom a világ gyönyörűségeit,
Mezítláb járva élvezem a gyógyító természet erőit.
Vidáman dúdolgatva kémlelem a végtelen égbolt kékségét,
Az ősi örökség, mi bennem él, megadja a lelkem békéjét.
Csak egy kiolvasott tankönyv már a múltam, fedje szép borító
A tavasz szivárványt fest, új utakat mutat egy megnyílt ajtó.
Nem kell a szürke, kopottas szavak esztelen romboló moraja.
Mit ér az élet, ha nem csendül fel az öröm szép dallama?
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
6 Responses
„Nem kell pompás sírhely, márvány emlékmű, életemben tiszteljenek”
Nekem sem, én is így gondolom.
„Mit ér az élet, ha nem csendül fel az öröm szép dallama?”
Születünk és meghalunk, jönnek helyettünk újak, akiknek örülnek, dalolnak.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita. Én már rég eldöntöttem. A folyó viszi a poraim majd magával. 🩷
Kedves Rita! Sajnos az elmúlásunk az élet része. Nekünk csak egy feladatunk van, addig, míg élünk, képesek legyünk az életörömökre, s ezt az érzést át tudjuk adni másoknak is. Te sokat teszel mindezért a szép és értékes írásaiddal. Szeretettel: Gyöngyi
Kedves Gyöngyi!
Az enyém is. Az utcánk végében volt egy patak – most is ott van, csak én nem lakom már ott – abba szeretném, ha szórnák a hamvaim. Ott voltam gyermek és ott voltam boldog is. Szeretnék végső nyugalomra oda visszatérni.
Szeretettel: Rita
Kedves Gyöngyi!
Igazad van. Mindenben egyetértek veled.
Szeretettel: Rita
🩷