Tengeri nyugalmamban…

Néha úgy vágyom a tenger határtalan nyugalmára

A mindent elöntő magány békés egy biztonságára
Hol a végtelen határon csak úgy eltörpül a bánat
És minden olyan egyszerű a végtelenül szép tájban.
 
Sirályok hangja visszahangzana oda-vissza cikázva
Testem ringatózó csónakban szép pille-táncot járna
Hagynám, hogy lelkemet most csak bátor-szabadon átjárja:
Rendeltetésem van, Része vagyok én is e világnak.
 
Szívemből szirének hanga támadna fel nagy trillázva
E táj békésen kapaszkodna lelkemnek horgonyába
Összekapcsolódnék a bölcsesség végtelen malmával
Közös létünk rezonálna isteni harmóniával.
 
Egyedül volnék a mindenható, örök nyugalomban
A víztükörről feltörő nap egyre csak simogatna
Tudnám ki vagyok, még szívdobbanásomat is meghallva
Mígnem rádöbbennék arra, hogy én nem is ezt akartam.
 
 
Beszélgetni kezdenék habokból felszökő delfinnel
Hiszen sivár egyedüllétem már nem is olyan remek
Beszélek, és mégsincs ki meghallja szárnyszegett szavam
Szívem súlyát hogy akárkivel meg… bárkivel megosszam.
 
Rájövök, mégis jobb lenne veletek, jóemberek
Hiszen én köztetek érzem csak azt, hogy a szivem szeret
Tengertúli magányomat…majd magamban meglelem
Hol leghalkabban dobban majd meg elgyőtőrt kicsi szívem.
 
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Rájövök, mégis jobb lenne veletek, jóemberek
    Hiszen én köztetek érzem csak azt, hogy a szivem szeret”

    Nagyon szép sorok.

    Bizony az ember nem magányos lény.

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »

Éjszakai bagoly

Éjszakai bagoly lettem.  Egyedül, itt ülök szobámban,   szótlan.   Künn kuvikol a sötét éjszaka.  Már rég elmúlt éjfél,  de itt bent a fény ég még.  Fáradhatatlanul írok.  Megállni, pihenni nem tudok.  Egyre

Teljes bejegyzés »

Egy hét Alpulluban

Az égszínkék tavaszi égbolton fehér barika felhők sokasága legelészett. Lassan ketté oszlottak és előtűnt egy keskeny sáv a partok között. Milyen lélegzetelállítóan szépet teremtett a

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

A szabály az szabály!

Végre eljött a tavasz! A fagyos márciusi napok után szokatlanul meleg április köszöntött be. A természet ébredni látszott téli álmából. Egyre gyakrabban és hosszabban sütött

Teljes bejegyzés »

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban március A paneltömb szikáran magasodott a játszótér fölé, mint egy mereven sötét takaró, amit valaki a lélegző világra terített. A napfény

Teljes bejegyzés »