A szebb holnapért
Kérlek, ne sírj! Ne bánjad a múltat!
Engedd el mindazt, mi régen nyomaszt!
Szél fújja messzire bús könnyedet,
Fogadd be lelkedbe a fényeket!
Hidd el, tudom, gyötrődve mit érzel,
Engem is dobtak ezernyi kővel.
Az utamat tövisek kísérték,
Kötések szárnyam bilincsre verték.
Volt, hogy én is sötéttől rettegtem,
Elhittem, a hibák közt elvesztem.
Nem látszott fény, csak vak alagút,
Hol életem vonata tovafut.
S míg sopánkodtam, könyörgött lelkem,
Ne hagyja veszni tiszta, hű hitem.
Este imára fontam ujjaimat,
Istent kérleltem, mutasson utat.
S a válasz szeretve megérkezett,
Égi villanás volt az üzenet.
Egy szelíd fény, mely lágyan átölelt:
– Ébredj fel! Én itt vagyok melletted.
S hirtelen láttam eredetem,
Nem hagytak el, Isten óvja léptem!
A bástyát, mely teher volt szívemben,
Szorgos munkával csak én emeltem.
A köveket, mit régóta hordtam,
A lelkemből lassan kipakoltam.
Belőlük egy hegyet építettem,
Szeretet fénnyel körbeöleltem.
Hálásan felé búcsút intettem,
Tanítóm volt a sok kavics nekem.
Bármelyikükbe belebotlottam,
Egy apró szikrát felizzítottam.
Kérlek téged, ha pergeted könnyed,
Tárd fel Istennek gyönyörű lelked!
Érezd, vár otthonod, a Mindenség,
Hol nem létezik sötét és kétség!
Ha hit vezet, s őszintén szeretsz,
Itt a Földön végre boldog lehetsz!
Isten féltve őrzi a gyermekét,
Mosollyal küldi el áldott kegyelmét!
Ha boldog vagy, ragyog alkotása,
Fényt hozni jöttél földi világba!
A lelked Istennek csodás része,
Szívdobogásod a menny zenéje!
Vesd a tekinteted a kék égre,
Szabadon szárnyalj, röpülj messzire!
Érezd az isteni szeretetet,
Tudd, hogy a holnapod csak szebb lehet!
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
3 Responses
„Szél fújja messzire bús könnyedet,
Fogadd be lelkedbe a fényeket!”
Gyönyörű, bizonyságtevő sorok. Bizony az akadályakból tudunk egykor építkezni, akár egy szép, meghitt kis otthont is készíteni.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Számomra az élet tele volt akadályokkal, legtöbbjük embert próbáló tanulási folyamat volt. Sikerült megőrizni önmagamat, bár a sok törés nem múlt el nyomtalanul. Megtanultam hálás lenni a legkisebb örömért is. Ezekből az apró csodákból lehet erőt gyűjteni. Nagyon szépen köszönöm a szavaidat. Szeretettel; Gyöngyi 🩷
Kedves Gyöngyi!
Szerintem ezt sokan elmondhatjuk, a lényeg az, hogy megőrizted a szereteted, a hited, és hogy helyt tudsz állni.
Szeretettel: Rita