Egy és ugyanaz

Egy óránál kezdődött minden,
megszületett teremtvén
Teljesítse Apja vágyát,
Tökéletes teremtmény

Két óránál nevelkedett,
az élete értelmet nyert
és ahhoz, hogy felkészüljön,
szerettel feküdt, s kelt

Háromkor már hajnalodott,
felkészült, összepakolt
A szíve volt az ő bőröndje
akkor is, ha zakatolt

Négy óránál meghallgatta
az utolsó szavakat,
s lebontotta Föld-Menny között
a hatalmas falakat

Öt órakor belekerült
egy vészjósló helyzetbe
pogány többistenhívők közt
az Egyistent terjesztve

Hat órakor a nagy tömeg
azon törte a fejét:
„Honnan jött ez az idegen?
Elvesztette az eszét?”

Hét órakor azt mondták, hogy
nem lehet így vétkezni
nem hallgatták a tanait,
ki akarták végezni

Nyolckor szemben a halállal
imát mondott őértük
a szívszerű gondolkodást
elmosta a törvényük

Kilenckor, mikor az idő
az első évet mutatta
új időszámítást kezdett
csak előre haladva

Tízkor próbálkozott újra:
„Az Isten kedves, nem hazug!”
Jótettével szeretetet
szeretetre halmozott

Tizenegykor mindenkinek
példabeszédet mondott
tetteivel bizonyítva
szeretetre tanított

Delet ütött fent az óra,
mikor sorsa megfordult
de Ő vállalta a harcot,
a halál tőle elfordult

Egyel múlt dél s a világban
hatalmas háború dúlt
Azt mondtuk a nagy csatákra:
„Az már régi, az a múlt”

Tizennégykor jött Ő megint
elfoglalt egy szerepet
nem csatlakozott senkihez
az Ő pártja a szeretet

Tizenötkor életmentő
küldetésre távozott
szeretetre tanított
de semmi se változott

Kedvességét nem figyelték,
ők csak tovább harcoltak
tizenhatkor a szívébe
újabb sebet karcoltak

Tizenhét van, most, a jelen
itt van köztünk, vedd észre
Engedd, hogy a szent szavával
legyen lelked kertésze

Telik a perc, tizennyolc van
sötétedik, elhiszed?
Ha valakinek egy fuvar kell,
ilyenkor is elviszed?

Tizenkilenc sem késő még?
Te várod a nagy csodát?
Megvárod az utad végét,
az életed alkonyát?

Húszkor már nem tehetsz semmit,
öreg vagy, egy romlott vén
egy lépést se tudsz már tenni
a tetteknek mezején

Huszonegykor Ő jön majd el,
véget vet a világnak
veled együtt „kis” világért
majd milliók kiáltnak

Huszonkettőkor odafent
eljön már az ítélet
kiderül, hogy ki milyen volt
„Tiszta volt a hitélet?”

Huszonháromig húzódik
milliárdok sorsa vár
de jó lenne ott fent lenni
„A sok emberért de nagy kár”

Huszonnégykor mi történik?
Éjfélre üt már az idő
De emberből vagy, nem tudhatod
hogy mit akar a teremtő…

Author: Ugrai Richárd

Ugrai Richárd vagyok. 2008-ban születtem, Debrecenben. Kiskorom óta foglalkoztat a művészet. Mind zenei, mind irodalmi tekintetben. Szüleim és pedagógusaim ösztönzésére kezdtem el komolyabban és rendszeresebben alkotni. Jómagam a KELET nevű folyóirat társszerzője, szerkesztője és alapítója vagyok. Ezen a felületen pedig szeretném minél több emberhez eljuttatni gondolataimat.