EGYMÁS SZEMÉBE NÉZVE

Emily a fogaskerekű vasúthoz igyekezett. Magasra tűrte gallárját, szedte a lábait, mert a hídon állva telibe kapta a szél. Már régen tapasztalta, hogy ilyen kellemetlen tud lenni. Különösen a lába fázott. Akármelyik villamos jó, csak jönne már, mert a Széll Kálmán térig megy mindkettő. Végre előbukkant egy. Nem is voltak rajta sokan, ülőhely is volt bőven. Így a menetiránnyal egyező széket választotta.

Figyelte a széles utcát, melyet hol Ferenc körútnak, hol József-,  hol Erzsébet-, vagy Teréz körútnak hívtak. Attól függően, hol tartott a villamos. Közben arra gondolt, vajon mikor keresztelik ezeket is át, úgy, mint nagyon sok mást? Támpontot ad az utazónak, ahhoz képest viszonyítanak, határoznak meg találkozási pontokat a járókelők. Ez a vonal gerince a budapesti közlekedásnek. Nézte az üzleteket. Itt gyógyszertár volt régen, emitt meg egy használt ruhabolt. A fa játékokat áruló bolt megmaradt. Ebben a boltban vásárolta Öcsinek a kisvonatot. Mekkora örömet szerzett vele! A jármű hosszan kanyargott, majdnem fél órán át szállította az utasokat.

Na, megérkezett a végállomásra.  Kivételes tisztaság fogadta a téren. A távolból egy utcai zenész a La Paloma könnyed, nyugtató dallamát küldte szét. Hétköznap volt, az emberek jöttek, mentek. Igyekezett mindenki a dolgára. Az árusok is kiengedték hangjukat.

Az egyik kézimunkát kínált, a másik melegházi paraducsomot és paprikát. A közeli szemetest célozta meg egy harmincas, hórihorgas fiatalember, egy öklömnyi penészes paradicsommal, de mellé ment, szétloccsanva a földre esett. A férfi ott hagyta volna a húsos részét, de egy szúrós szemű, egyenes testtartású, hasonló korú hölgy a tekintetével ráparancsolt, így kénytelen, kelletlen kisvártatva visszalépett, utána nyúlt. Ekkor már a nő is lehajolt. A lendülettől fejük összekoccant, lassított felvételként egymásra néztek. Nem mozdultak.

-Na, anyukám, elégedett vagy? Elérted a célod. Most könnyebb lett a lelked? Az arcod egész helyes. Ezt mondta a férfi tekintete, dörgölt egyet az orrán.

A nő fejében a következő gondolatok keringtek, miközben farkasszemet nézett a férfivel.

-Na, ha nem vagyok itt, a paradicsom marad a flaszteron. Megehetné egy hajléktalan ezt a gusztustalanságot, elcsúszhatna rajta akárki, okoska! Azért megtetted amit szerettem volna. Alapjában véve rendes fiú lehetsz, mert kaphattam volna egy pofont is, vagy egy trágár megjegyzést tőled.

Egyik sem szólt semmit, de mindkettőnek megenyhült a tekintete. A szél ereje csillapodott. A férfi zavarában a kobakját vakarta, a nőből kibukott a nevetés.

Írta: V. Nagy Ágnes

2024.

Author: V. Nagy Ágnes

V. Nagy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Négy-öt éve foglalkozom novellák írásával. Jó történet mesélőnek mondanak. Az életből vett aktuális információkkal szolgálok. Érdekes karaktereket jelenítek meg. Olyan szituációkat, amelyeket az emberek észre sem vesznek, de a végén mégis rácsodálkoznak. Többnyire egyperces formákban. Abban reménykedve, hogy e rohanó világban ennyi idejük még jut az írásaim elolvasására. Novelláim változatos témájúak, lekötnek, szórakoztatnak. Napi útravalónak is nagyon jók. Munkáim több antológia és irodalmi folyóirat is közölte már. Nyomtatásra készen áll az első kötetem.