Nagyon szeretem

Nagyon szeretem, hiszen annyi mindent köszönhetek neki. Gyakorta félek, hogy talán nem eléggé, hogy van, amikor többet várok, pedig ő minden. Minden, az egész teljesség benne van. A fiatalságom, az önfeledt játékok a szomszéd gyerekekkel, a finom ételek, amelyeket édesanyám készített a szájízünk szerint, az iskola, a sok pajtás, később a középiskola, mely különleges kihívás volt, hiszen oda már utazni kellett, ráadásul a fővárosba. A kirakatok, bennük a sok szép ruha, cipő, táska, kabát. A mozik, cukrászdák, a csodálatos Margit-sziget, ahová telente jártunk tornaórán, aztán olyan nagy szerelem lett belőle, hogy a későbbiekben elvittem a gyerekeim, unokáim is. A Duna-parton a kavics dobálás a vízbe, a játszóterek, a libegő, a cirkusz és a vidámpark, a Planetárium, a kicsi otthonunk, ahová mindenhonnan öröm volt hazatérni. A nagy kert amelyben orgonából volt a kerítés. A munkahelyem, ahol fejlődhettem, tanulhattam és ennek köszönhetően előrébb juthattam. A nyaralások, kiruccanások, hiszen a cégnek saját üdülői voltak és bérelt buszokkal szerveztek családi kirándulásokat, ahol a kollégák, kolléganők gyermekei között barátságok is születtek. Ó, mennyi minden! Nem létezik, hogy fel tudnám sorolni, hiszen még a saját lakást meg se említettem, ahol már a csapból folyt a meleg víz, nem kellett az udvarról – korábban a kútról – behozni a hideget, befűteni és megmelegíteni, majd lavorban három részletben mosakodni. Nem! Ott volt a fürdőkád, ahol el lehetett nyújtózni az illathabos vízben. A lakás minden helyiségében az egyforma meleg, hamuzás, begyújtás nélkül. Télen a szánkózások, a pihe-puha hón csillogó napfény, amelyben úgy éreztem magam, mint ha maga a mennyország költözött volna le a földre. Aztán a tavasz, ahogy egyre másra bújtak elő a kis virágok, majd kizöldült, kivirágzott minden. A fák menyasszonyi ruhát öltöttek, később pedig gyümölcseikkel örvendeztettek meg bennünket. Nincsenek szavak rá, hogy mennyire szeretem és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, de ez nem változtat a szeretetem mélységén és valódiságán, egy cseppet se csökkenti azt, sőt, így jó, hogy sokan vagyunk, akiknek fontos, akik szeretjük a BÉKÉT.