Torokfájás és Láz
Május nevet, s a fák virágba
Borulnak künn, a napsugárba.
De bennem láz ég, csendes kín,
S a torkom sajdul, mint a bűn.
Az ágyam izzik, párnám ég,
Nem csók ez – csak a láz-itélet rég.
Homlokom hűs vízért eseng,
De csak a forróság csókol engem.
Madár dalol a gesztenyében,
Én némán sírok bent, a vérben.
Oly messze most a tavasz-ének,
Csak nyögök, s álmot nem remélek.
Tegnap még futottam nevetve,
Ma rab vagyok – saját testem verte.
Torkomban tőr, szememben pára,
S a szívem fél – mint gyönge láva.
De érzem: jön még hajnal újra,
A láz elég majd – múltba múlva.
S ha egyszer újra élek, égek,
Kinyílnak bennem is a rétek.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...