Szinkron.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
5.30 ébresztő.
Kád, fürdés, hajmosás.
Fogmosás.
Öltözés.
Újság, rádió, kávé, omlett.
Indulás kerékpárral.
Stúdióba beérkezés.
Kabát levét.
Irány a szék.
Leülök.
Várok.
Megjelenik a kép.
Előttem a mikrofon.
Szlogen.
Felvesszük.
Jó?
Igen-most jó.
Mély hangon. Szaporán. Ütemre. Érzéssel.
Hang effektus kivág.
15 éve csinálom.
Szeretem. Kicsit fárasztó.
’Fiam nem azért tanultál a Színművészetin, hogy ezt csináld. Nem látjuk a darabot csak a hangod halljuk”.
„Azt viszont mindenki ismeri, apu”.
„Jó, jó, de akkor is”.
Hív az egyik ismerős.
„Hello van itt egy újabb novella, felolvasnád”?
Plusz meló, plusz jövedelem mindig jól jön.
„Persze”-vágom rá.
Átküldik a novellát. Megnyitom.
Semmit sem tudok a szerzőről. Csak fel kell olvasni.
Csináltam már több ilyet.
Elkezdem olvasni.
Aztán azon veszem észre, hogy esteledik.
A lány novellája megfogott. Megérintett. Magam se tudom, hogyan.
Alig akartam elengedni a novellát.
Hívom az ismerőst, hogy mit tudunk a szerzőről. Pályázat útján került hozzánk.
Aztán nagy nehezen megszerzem az email címét.
Írok neki.
Várom, hogy vissza írjon.
Még egyszer el kell olvasnom, nem tudom letenni.
Nem megy, nem tudok tőle szabadulni.
A lány vissza ír.
A sorai, ahogy ír. Találkozni akarok vele. Mennem kell.
5.30 kor ébrednék fel, holnap vár a stúdió. De vele még találkozni akarok.
Megbeszélünk egy találkozót. Leül velem szembe és én csak hallgatom és azt veszem észre, hogy a történetei megelevenednek. A rabjává válok. Neki és a novelláinak.
Másnap felolvasom a szinkronba.
Már a részemé vált.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
