Csak felpattanni egy vonatra
Elmenni Velencére, vagy Agárdra
Elsétálni ébren az éjszakát a parton
Ahol az emlékek összegyűlnek
Amikor a múlt, jelen, jövő
Mind a vízben egyesül
Még csak el sem mosódik
Csak belenyújtod az ujjaid
És hirtelen egyszerre van
Tavasz, Nyár, Ősz és Tél
Egyszerre találsz kulcsot a sárban
Iszol forró teát
Futsz és nevetsz az esőben
pocsolyákban ugrálva
Várod a napfelkeltét hajnal ötkor
tükröződni a vízfelszínen
Építesz homokvárat
Dobálsz iszapot
Majszolod a fagyit
Nézed, ahogyan a keresztapád
elsétál, de a korsó a kezében marad
Kapod meg kétévesen
a kedvenc felfújható krokodilod
Aminek később csak a lábai maradnak meg
és azokat rágcsálod
Ugrálsz a kinyúlt fürdőruhában
Esel seggre a vizes jégen korcsolyával
hogy alsóneműig ázol overallban
Futsz össze rég nem látott ismerősökkel
Rántjátok fel egymást egyensúly hiányában
koppanva a fagyott víztükrön
Etetsz hattyúkat másokkal kergetőzve közben
Tesztek egy utolsó sétát
szeles őszi időben
Esztek egy hekket, ketten, csendben eltipegve
a csárda mögötti falatozóig
miközben beállítják a futóművet
Hallgatod kintről azokat a dalokat
amiket más korokból hozol
És hirtelen, mindben akarsz lenni
Egyszerre
Távol a jelentől, ahol mind van
És egyik sincs
Se tél, se ősz, se tavasz, se nyár
Se eltelt évek
Csak a csendes, felszabadult lélegzet
Csak egy halk, de annál mélyebb mosoly:
Vége van
És jó volt
Még folytatódik a lista
Ami már egy másik könyv lapjaira íródik.
Author: Lieszkovszky Veronika
2010 óta írok aktívan. Verseket, novellákat, szösszeneteket, mikor mi szeretne papíron megtestesülni. Bár a fiókjaimba még mindig fér, úgy gondolom, talán, ha napvilágot látnak, mások is megtalálják bennük azt, ami számukra fontos, szép, vagy éppen aktuális.
Egy válasz
„Vége van
És jó volt
Még folytatódik a lista
Ami már egy másik könyv lapjaira íródik.”
Tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita