A volt király
Ismeretlenből küzdje fel magát!
És családja ezeréves legyen!
Mint a hegymászó, ha csillagokat lát
kínlódva kúszva felfelé hegyen.
És dáridózva szórja kincseit,
fösvény módra takarva mi maradt!
És ha keresnék, mondja: „nincsen itt!”
toronyszobába zárt hűlt akarat.
És amikor már túl van mindenen,
hangosan majd csak azután kiált:
‒ Odaadtam már nektek mindenem!
Mért láttok bennem még most is királyt?
Marosvásárhely, 2024. április 16.
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
Egy válasz
„‒ Odaadtam már nektek mindenem!
Mért láttok bennem még most is királyt?”
Talán épp ezért.
Szeretettel: Rita