Jó néha elszakadni a valóságtól.
Az élet számtalan gondjától,bajától.
Kiszakadni az eszelős körforgásból.
Mert már annyira eleged van a mából.
Hogy érezd, ..még tudod, ki lakozik benned.
Hogy rájöjj, ….végre érted, mit kellene tenned.
Hogy meglásd, ha a nap majd ismét felragyog
Hogy rájöjj, mégis lehet még szép…a napod.
Hogy feltámadhat porából még…. elfojtott lelked.
Hogy felcsillanhat az élet szeretete benned.
Hogy lássa mind… ki csak láthatja mosolyod,
A megértés fényét… ön magadban hordozod.
Hisz a megszokások néha nyomasztóak.
És az elvárások sora… lélek sorvasztó.
S ki árral szemben úszik, hívják futóbolondnak,
Mert tudni kell néha…. szétválni a gondtól.
És ha kicsit már… távolabbra léptünk,
Tudni fogjuk, mégis mit kellene tennünk.
Hogy mi volt olyan igéretes… a tegnapban.
Milyen reményeink voltak egykor,.. hajdan…
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...