Különösen szép, nyári délután volt.
Hol a napfény aranyként folyt le rám.
Csak csodáltam az eget, mit az élet alkotott,
S hogy e temérdek ember… mily különböző volt.
És csak néztem a sok, ezerszínű egyéniséget.
S tudtam, bonyolultabb, mint a legvadabb képlet
Megérteni, elfogadni és megszeretni őket.
S elhinni, hogy érzéseink összekötnek minket.
Mégis akkor,ott éreztem …már veletek vagyok.
És köztetek élek, még ha parányi is vagyok.
S ahogy ti bennem, úgy én is nyomot hagyok.
Már együtt ragyogjuk be… az univerzumot.
És nem hagytam, a szám mosolyra húzódjon
Mert a szoknya rövid, vagy az ing rozsaszin volt,
Hogy különös volt a haja, ruhája, nézése…
Már tudtam, miket én…..azt már ö is átélte.
Kiülős egy szép, nyári délután volt.
A sok lélek egy emberként… belémkarolt.
S az életem….már mindannyiunkról szólt.
Mert elfogadásra és megértésre buzdított.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„S az életem….már mindannyiunkról szólt.
Mert elfogadásra és megértésre buzdított.”
Igen, jó lenne, ha el tudnánk fogadni egymást, legalább egy kis közösség tagjai.
Szeretettel: Rita