Igazgatói időben 9. részlet

Szerencsére tartom a frontot. Iskolámban kiegyensúlyozott az élet, a beiratkozás is jól sikerült, nem csökkent a gyereklétszám, a nyolcadikos továbbtanulási eredmények meggyőzőek, pályázatokon pénzt nyertünk, most azon dolgozunk, hogy az ökoiskolai címet elnyerjük. A vezetői team megbeszéléseit hetente tartom, kéthetente nevelőtestületi értekezlet van. Támogatnak a kollégáim.

Hosszú, ígérgetős pályázatot írunk, s naivan hisszük, hogy a pontos és szépen megszerkesztett tartalom határozza meg az elbírálást. Nyerünk. A díjátadó ünnepséget Budapest jó nevű gimnáziumának nagytermében tartják. A vezetői team együtt megy el az ünnepségre. Büszkék vagyunk. A méltató beszédet követően a menzán szendvicseket és italokat fogyasztunk.

Hideg téli nap van, utazok a buszon, valami fejtágítóra. Hazafelé ismeretlen számról hívnak, alig hallok valamit, az Ipari Minisztériumból valaki. Azt mondja, hogy a miniszter ellátogat az iskolánkba, személyesen hozza el, és adja át nekünk a Kerékpáros barát iskola címet. Azt, amit elrontva töltöttek ki, még a választások előtt pár hónappal. Érthetetlen. A buszon zaj van, alig értem a telefonáló szavait, tíz perc múlva visszahív. Leszállok. Egy padnál várok, jön is a hívás. Igen, tényleg a miniszter látogat el hozzánk, hozza a címről szóló oklevelet, egyúttal félórás sajtótájékoztatóhoz kér termet. Tudjuk-e fogadni? Igen, persze.

Egy hét múlva részletes tájékoztatást kapok az esemény menetéről, a minisztériumi sajtófelelős kapcsolatba lép velem. Nagy a riadalom. Mi lesz ebből? Először annyiba sem vesznek, hogy pontosan kitöltsék azt a vacak oklevelet, majd pár hónappal később a miniszter látogat el hozzánk.

Úgy gondolom, tisztességesen fogadnunk kell, ez nem politikai hovatartozás kérdése, az ország miniszterének kijáró megtiszteltetés.

Iskolám lázban ég, persze, készülünk, tervezzük a miniszter fogadását. Bányavár képviselőinek és az intézményvezetőknek meghívót küldünk. Éles Gézát személyesen is meghívom. Meg is ígéri, hogy eljön.

Előkészítjük a tantermet, ahol majd a tanórára belépő miniszter körbemegy a gyerekek között. A faliújságra színes képeket helyezünk, a tanári asztalra élénk terítőt és egy vázában virágokat. A felvételen látszom én is, meg a tanulók és a tanítónő, de legtöbbet a miniszter látszik, hosszan nyilatkozik a sajtónak.

A tornateremben kezdődik a rendezvény. A vendégek és a sajtósok serege előtt zajlik az oklevél átadása. Mind kiöltöztünk, izgatottan várunk. A miniszter, mielőtt az iskolába belépne, még az autójában várakozik, az épülettől két sarokra. Először azt hittem, hogy késik, vagy el sem jön, figyelmeztettek előre, hogy ez is megtörténhet.

Éles Géza is megérkezett, meleg kézszorítással üdvözöltük egymást. Mámoros öröm fut végig az arcomon, talán megbocsájt végre, már nem is számít, hogy kinevettem a választás előtti napokban. Láthatja, büszke lehet az iskolámra, és rám is. Hiszen egy ipari minisztert vonzottunk ide. Nosza, lehet lobbizni elkerülő útért, pályázati pénzekért.

Jön a miniszter, magas, vizslatekintetű férfiak gyűrűjében tart felfelé a lépcsőn. Azon a lépcsőn, amelyiknek a tetejénél állok és várok rá. Túlcsorduló szívélyességgel fogadom, ahogy a többi vendéget is köszöntöttem. Egy kiürített tanteremben van a vendégfogadás, a padokat és a tanári asztalt félre toltuk. A minisztérium emberei hoznak finom szendvicseket, pogácsákat és illatos apró sütiket. Mindenki annyit ehet-ihat, amennyi belefér. A miniszterhez lépek, kihasználom, hogy egy pillanatra békén hagyják. Szeretném, ha meghallgatna, ezzel kezdem, enyhe meghökkenés az arcán. Várakozik, arra kérem, hogy járjon közbe iskolám tornaterem felújítási kérelmének az elbírálásában. Bólint, biztosan nyerünk.

Csalódást okoztam, komolytalan kéréssel álltam elő. Látom a miniszter szemében. Éles Géza tekintetét megérzem az arcomon, biztosan kíváncsi, vajon mit mondhatott nekem a miniszter. A következő percben egy újságíró támad rám, követeli, hogy vezessem körbe az iskolaudvaron, ő eddig itt egyetlen kerékpártárolót sem látott, nem hiszi, hogy van ilyen. Kikérem magamnak, elküldöm, ne szórakozzon, menjen körbe egyedül, persze, hogy van kerékpártároló. Az újságíró politikai összefonódásra gyanakszik, azt hiszi, hogy az egész cécó azért van, hogy népszerűsítsük a minisztert.

Sajnos ezt Éles Géza is így látja. Rövidesen fennen hirdeti a barátainak, majd mindenkinek, akivel csak találkozik, hogy a kertvárosi iskola politikai propagandának adott otthont, a miniszter pedig felhasznált bennünket a saját érdekében. Egyszerre három tévécsatornában, fő műsoridőben megy a díjátadásról készült riport, Bányavár neve bekerült az országos híráramba. Éles Géza azonban megorrolt ránk, szerinte helytelenül cselekedtünk.

Hosszú nyilatkozatot adok az M1 délutáni oktatási műsorában, a demokrácia biztosítása az iskolában témakörben. Igazán megnyerő kép bontakozik ki rólunk. Hallatunk magunkról, menedzseljük magunkat, valami ilyesmit akart tőlünk Sürög Zsuzsa is.

A vendégek távozása után a gyerekek széthordják a finomságokat, a takarítók összeszedik a szemetet. A miniszter gyorsan halad végig a folyosón, sebtében kezet fog velem, kísérői gyűrűjében van, mobiltelefonok villognak. Még aznap délután egy futár érkezik a tanáriba. Két csokor virágot hoz, egyet nekem és egyet az igazgatóhelyettesnek. Gyönyörűek a csokrok.

Author: Horváth Erzsébet

Horváth Erzsébet vagyok. Felváltva élek vidéken és Budapest közelében. Magyar nyelv és irodalom tanárként dolgoztam sokáig. Írásaim közül jó néhány már az 1980-as évek közepén megjelent a Tiszatáj, Mozgó Világ, Új Tükör, Tekintet folyóiratokban. 2015 óta foglalkozom újra írással. Hat évig nem is kerestem a megjelenés újbóli lehetőségét sem, hogy e szándék ne befolyásolhasson a hogyan és mit írni kérdéskörében. Eddig nyolc regénynél tartok, dolgozom a kilencediken. Novellák, regényrészletek jelentek meg tőlem az elmúlt három évben antológiákban, online felületeken. 2022 májusában Love veletek címmel megjelent az első regényem a Holnap Magazin Kiadó gondozásában. Majd 2023 őszén A Hold távolsága szintén. Közérdeklődésre számot tartó a témája és a mondanivalója. Igazán büszke vagyok rá, hogy könyvem kiadását két település; Budakalász és Szentgotthárd város önkormányzata támogatta. Egyszerű vidéki emberekről szól, a rég elporladt kilencszázhatvanas-hetvenes években, és olyan küzdelmekről, ahol a kiszolgáltatott szereplők a viszontagságokat csendben elszenvedik. Egy lányka beszéli el a történet, aki a felnőttek sorsa miatt aggódik, miközben a boldogságról szüntelen álmodozik. Szerelmi szála is van a regénynek, és persze kalandos helyzetek, mindez egy 21. századi felnőtt szemszögéből láttatva. A rossz dolgok ellenére életörömmel bemutatva azt a régi világot. Több jól sikerült könyvbemutatót is tartottam különböző helyeken. 2024 karácsonya előtt idős embereket...