Igazgatói időben 8. részlet

Összefog a választások előtt csapatunk egy X oldali támogatású politikai alakulattal. Igaz, csak az utolsó pillanatban, egy tévéadásban nyilvánítjuk ki ezt a választók előtt. Egységre törekszünk, hangoztatjuk, a közös rossz Bányavár számára a másik csapat, Éles Géza XL-es platformot hirdető, helyi jelölt alakulata.

Éles Géza nem ismeretlen a helyi közéletben. Az előző választásokon a szabad és nagyszerű Bányavárért indulók polgármesterjelöltje volt. Ezzel a csoportosulással indultam én is négy éve, és győztünk. Viszont Éles Géza kevés szavazatot kapott, nem lehetett polgármester, pedig akkor a hangadó volt közöttünk, mégis a választásokon ő alul maradt. Az eltelt négy évben a pálya széléről próbált bekiabálni, azt képzelte magáról, hogy irányítania kell, telefonon üzengetett nekünk, meg akarta határozni, hogyan alakítsunk bizottságokat, mit szavazzunk meg a testületi üléseken. Üzenetei azonban többnyire visszhangtalanul maradtak. Ezért egy idő múlva halálos sértődésbe merült, évekig hírét sem hallottam. Most viszont előkerült, mondhatni, a semmiből.

A közéletben eddig nem sűrűn látott képviselőjelöltek veszik körül, elszánt kampányba lendül. A kultúrházban hetente zajlanak a fórumok, gulyásfőzés, demonstrációk a városban. Minden utcában tudják, hogy Éles Géza merre fordítaná a település szekerét. Bennünket már ismernek, így sajnos azt is tudják, hogy mit nem valósítottunk meg az elmúlt négy évben, hiába ígértük. Bizony, jól ismerik a szavaink járását, a szemünk színét, minden ruhánkat. Az is lehet, hogy ezért sem kellünk. Viszont Éles Géza csapata kitartóan ígérget, lesz csatorna a legeldugottabb utcában, a busz bekanyarodik minden sarkon, tejet és mézet küldenek a nyugdíjasoknak, napelem borítja majd az iskolák és az óvodák falait, a főútvonalakról kitiltják a kamionokat.

Lehetetlen, amit ígérnek, ezt nekik is tudniuk kell, de most nem ez számít.

Éles Géza jelentős mennyiségű pénzt töm a kampányba. A helyi kábeltévé nyomja a programját, reklám filmet is készíttet, este fő műsoridőben, a Tények kezdete előtt fut le. Kedélyesen üldögél a filmjében az olvasófotelben, és mesél magáról, miközben egy nyájas kutyuska szalad át a színen.

Természetesen Éles Géza is lokálpatriótának vallja magát, mint a mi Polgi Lajosunk, csak ő egy velejéig intelligens fazon, sikeres közgazdász, aki összes tapasztalatát, nem kis mértékben a vagyonát is áldozná Bányavár felvirágoztatásáért. Nevetséges a reklámfilm, fel sem merül bennünk, hogy sokaknak bejöhet.

Éles Géza lakossági fórumra hívja Kikerics utca lakóit. Arra a játszótérre, ahol én érintett vagyok, mert képviselőjelöltként ott indulok. Vagy tíz nénike, néhány dohogó fickó közeledik a hinták felé. Ott vigyorgok én is az emberek háta mögött, közéjük vegyülve. Mialatt beszél, egyenesen Éles Géza képébe nyerítek, jól irányzékolom a nevetést, neki szánom. Kissé merev, de fegyelmezett arccal tekint vissza rám, dühét magába fojtja. Tizenöt percnél tovább nem tart a játszótéri jelenet. Ruganyosan, vidáman tartok hazafelé, még egy pillanatra felbukkan lelki szemeim előtt Éles Géza visszanézése, hideg pillantása. Talán mégsem kellett volna szembe röhögnöm, talán oda sem kellett volna mennem, minek provokáltam? Aztán elhessentem a rossz sejtelmeket.

Október közepe van már. A választás napja. Langyos, szinte nyárias a késő este. Tizenegy felé járhat az idő. Elhelyezkedek a fotelban, otthon a nappaliban, várom a választási eredményeket. Sokáig tart még. Feltételezem, pedig nem! Egyszer csak, nagyon is érthetetlenül búg a telefon. Gyere, mind itt vagyunk, várjuk együtt az eseményeket! Ők már tudják, Éles Géza és csapata nagy fölénnyel győzött.

Ülök a tűz mellett, elment az étvágyam, hiába gőzölög három-négy kondérban a gulyás meg a vadpörkölt, aznap este nem is eszem. Elbuktunk. A legnagyobb veszteség engem ér, mert a főnököm lesz Éles Géza. Ellene küzdöttem a kampányban, s a véleményemet a programjáról jól érzékelhetően kimutattam. Képviselőtársaim, mert éjfélig még azok, ma velem együtt megbuktak a demokrácia törvényei alapján. Sürgölődnek a kondérok körül, de ők is csak keveset esznek. Izgatott, néha lefojtott párbeszédek zajlanak, néha elkapok egy-egy pillantást, szánakozva, szinte kíváncsian bámulnak, mintha először látnának. Én vagyok a legérintettebb ma este e körben. Folyton erre gondolok. Képviselői mandátumom megszűnésével vége előnyös helyzetemnek. Éles Géza minimum utál engem, de inkább gyűlöl. Hamarosan kiderül, mennyire. Időnként nekem is megáll a kezem a levegőben, lassan leteszem a poharat magam mellé, komolyra vált arccal fordulok a bámulók felé, elismerem, nagy bajba kerültem. Lebecsültem Éles Géza elszántságát. Sértetten küldözgette az utasításokat, amelyek közül egyet sem fogadtam meg. Aztán köddé vált, s a választásokra újból szervezett maga mellé csapatot. Győzött. Íme hát, aki akar, győz.

Langy melegben töltöm az időt, kis irodámban, válaszolgatok levelekre, fogadom a látogatókat, intézgetek, rendezgetek. Úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Pedig a lappangó érzés nem csitul, Éles Géza támadni fog, a rossz előérzetek munkálkodnak.

Az utasításait végrehajtom, polgármesteri pozícióját elfogadom. Megadom neki a tiszteletet, fegyelmezett leszek. Elvégre, képviselői csapatából többeket jól ismerek, nem is vagyunk ellenségek, mi több, közvetlen, barátságos beszélő viszonyban állunk egymással.

Az oktatási bizottság új elnöke civilben nyugdíjas, valami mérnök volt. Respektálom, legalább annyi fontos dolgot kell tudnia a szakmájához, mint mondjuk egy magyartanárnak, és sokkal pontosabban, egyszer sem nyúlhat félre. Ejha, azért mégis nonszensz, hogy az oktatás és a kultúra kérdéseiben döntsön. Nagyon nem hozzáértő. Nem is dönt, azt szavaztatja meg, amit az oktatási referens és a pénzügyi vezetők a fülébe rágnak, és a fejébe vésnek. Megtapasztaltam én is az elmúlt években, hogyan működnek a bizottsági döntések. Némi mozgásteret azért hagynak neki, hadd szórakozzon, ilyenek a karácsony előtti ünnepségek, öregek napján a krumpli osztás, s persze neki jár a titulus, ő az oktatási és kulturális bizottság elnöke.

Majd felkeresem, elvégre beszélő viszonyban vagyunk. Még abból az időből származik ismeretségünk, amikor én képviselő lettem, ő kimaradt, kevés szavazatot kapott. Szóval megkeresem, elmagyarázom neki, milyen nagy szüksége van az iskoláknak a támogatására, mennyire bízunk a segítőkészségében, elvégre jó szándékú, rendes emberként ismerjük. Biztosít is minden jóról, még egy műsoros CD-t is kapok tőle, tele karácsonyi énekekkel. Azonban megjegyzi, hogy a belső ellenőr asszony készített egy kimutatást, amiben eltérést tárt fel iskolánk költekezése és a tervezett kiadások között.  Szigorúan, komolyan rám pillant, és azt mondja, dádá lesz, hamarosan, a polgármester úr megmondta, hogy ennek utána jár.

Nem rendülök meg, hiába vizslatja az arcom. Amit a belső ellenőr összeollózott, az csak az igazság fele, úgy rakta össze a számokat, hogy a szájuk íze szerint szóljanak. Az év végi beszámolóból ki fog derülni, hogy nem léptük túl a kereteket, semmilyen téren sem. De a dádá megszólamlás nevetséges és siralmas.  Segítségre már nem számítok az új bizottsági elnöktől. Oltsa csak a lelkiismeretét karácsonyi ünnepségek engedélyezésébe, krumpli osztásba a nyugdíjasoknak. Altassa az igazságérzetét közpénzekből.

A belső ellenőr is csak menteni próbálja az irháját, ahogy mindenki más is. Jól látható, hogy Éles Géza diktatórikus módszerekkel érvényesíteni fogja az akaratát mindenben, mert egy valódi megszállott. Ki merné vitatni, hogy az elgondolásai Bányavár felvirágoztatásáról szólnak?

Author: Raab Erzsi

Választott írói álnevem Raab Erzsi. Felváltva élek vidéken és Budapest közelében. Magyar nyelv és irodalom tanárként dolgoztam sokáig. Írásaim közül jó néhány már az 1980-as évek közepén megjelent a Tiszatáj, Mozgó Világ, Új Tükör, Tekintet folyóiratokban. 2015 óta foglalkozom újra írással. Hat évig nem is kerestem a megjelenés újbóli lehetőségét sem, hogy e szándék ne befolyásolhasson a hogyan és mit írni kérdéskörében. Eddig nyolc regénynél tartok, dolgozom a kilencediken. Novellák, regényrészletek jelentek meg tőlem az elmúlt három évben antológiákban, online felületeken. 2022 májusában Love veletek címmel megjelent az első regényem a Holnap Magazin Kiadó gondozásában. Majd 2023 őszén A Hold távolsága szintén. Közérdeklődésre számot tartó a témája és a mondanivalója. Igazán büszke vagyok rá, hogy könyvem kiadását két település; Budakalász és Szentgotthárd város önkormányzata támogatta. Egyszerű vidéki emberekről szól, a rég elporladt kilencszázhatvanas-hetvenes években, és olyan küzdelmekről, ahol a kiszolgáltatott szereplők a viszontagságokat csendben elszenvedik. Egy lányka beszéli el a történet, aki a felnőttek sorsa miatt aggódik, miközben a boldogságról szüntelen álmodozik. Szerelmi szála is van a regénynek, és persze kalandos helyzetek, mindez egy 21. századi felnőtt szemszögéből láttatva. A rossz dolgok ellenére életörömmel bemutatva azt a régi világot. Több jól sikerült könyvbemutatót is tartottam különböző helyeken. 2024 karácsonya előtt...