Utam egy zöld erdőbe vezetett,
Mindig szerettem a természetet.
Apró lankákon kis virágok nyíltak,
Madarak csacsogtak ahogy bírtak.
A rég lehullott falevelek szaga!
Rájuk lépő lábaim finom zaja!
Ágak között hangicsáló méhek,
Zümmögésük legszebb ének.
Szürke városok zakatolnak,
Rám ma hiába várakoznak!
Figyelem a csodálatos fákat,
Intenek, hogy engem várnak.
Kitárják karjaik a zöldes tölgyek:
Olyanok, mint a legszebb hölgyek!
Felém bókolnak mind a virágok,
Illatfelhőket magasba szállni látok.
Érzem, ahogy földbe gyökerezem,
Lombos ágakká változik két kezem,
Arcom redős, kis ráncokkal megtelik,
Szememből gyanta könny földre esik.
Élhetek még száz vagy ezer évet!
Olyan leszek, mint a bibliai vének!
S miközben hallgatok szél zúgást,
Nem hagyom abba a derűs álmodást.
Author: Zilahi Zoltán
1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.
2 Responses
„Ágak között hangicsáló méhek,
Zümmögésük legszebb ének.”
Szeretettel olvastam kedves, kellemes verssoraid.
Rita
Köszönöm.