A szemedben én mindig is otthon voltam.
És lelkemmel a lelkedet átkaroltam.
Mikor velem voltál sosem háborogtam.
Tudtam, hol lennie kell…most minden ott van.
Már nem nézhetek minden nap a szemedbe.
Csak szívemmel kutatlak folyton. S kereslek.
Már nem ölelhetlek, mikor csak akarom…
Fáj hiányod. Kimondhatatlanul nagyon.
Most úgy vágyom, hogy ismét szemedbe nézzek!
Hogy elmondjam, mennyire szeretlek Téged!
S elrejtsek magamban minden pillanatot.
Ha nem vagy itt…
is tudjam még, hogy ki vagyok.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...