Fénycsípte füvek
s kiszáradt napraforgók
dús oázisa.
Szélmarta sziklán
sárgára száradt moha
fény-fátylat perzsel.
Nádas-napos víz
felszínére lepke száll,
rőt lángra lobban.
Aranyhíd fénye
nyújtózik felém lágyan,
s hullámért sírok.
Ülök a parton,
tenger mossa lelkemet
új távlatokba.
Sós tenger-íztől
elpirul a forró nap
– hűs vízbe merül.
Nyáreste-csendben
mentatea gőze száll,
csillagok hullnak.
Régmúlt nyaraknak
felsejlő érzeteit
ma is álmodom.
Author: Nagy-Hernádi Janka
Már gyerekként is különböző történeteket vetettem papírra minden szabad percemben... amíg írni nem tudtam, hát lerajzoltam őket. Ez a két szenvedélyem az évek során egyre erősödött: ha írok valamit, illusztrálom is, ha pedig rajzolok, ahhoz előbb-utóbb születik egy történet. Elsősorban meséket, gyermekverseket írok, melyek létrejöttéhez korábban szeretett óvodai csoportom, jelenleg pedig a kicsi lányom ad kimeríthetetlen ihletforrást. Instagram oldalam, ahol inkább illusztrációim, rajzaim vannak fenn: https://www.instagram.com/hirfaeldraws
Egy válasz
„Ülök a parton,
tenger mossa lelkemet
új távlatokba.”
Remek sorok. Az új távlatokat nem szabad feladni.
Szeretettel: Rita