Esti csend

Csak egy kicsi fényt hagyjon még itt,

csak egy kis időt szánjon még rám az este,

hogy az álmokat éjjelre megteremtse.

Elég lesz már egy is, ha békés.

Nem kérek se pompást, se csillagfényeset:

csak feledtesse el a napi képeket.

Megállnék, de úton vagyok mindig,

valahonnan el és aztán még tovább…

Legalább éjszaka álljon meg a világ.

Szúrós tüskéiket behúzzák

az ablakban trónoló pufók kaktuszok,

az égen egy kis felhő hűs párát szuszog.

Csendbe vész az óraketyegés,

pár mélabús pillanat messze illan el.

Az éjjel könnyelmű dajkaként ringat el.

Az éj sötétjében semmi nesz.

A nyitott ablakon beszöknek az álmok,

könnyed ígéretű, bohó kis jószágok.

Paplanom csücskébe fészkelő

jólelkű vendégek hosszú percek óta,

azt se bánják, ha majd éjfélt üt az óra.

Őrt állnak, mint hűséges barát,

ha a holnap reménye messze szökne:

üvegcipőimet csak a tegnap törte össze.

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.