Esti csend

Csak egy kicsi fényt hagyjon még itt,

csak egy kis időt szánjon még rám az este,

hogy az álmokat éjjelre megteremtse.

 

Elég lesz már egy is, ha békés.

Nem kérek se pompást, se csillagfényeset:

csak feledtesse el a napi képeket.

 

Megállnék, de úton vagyok mindig,

valahonnan el és aztán még tovább…

Legalább éjszaka álljon meg a világ.

 

Szúrós tüskéiket behúzzák

az ablakban trónoló pufók kaktuszok,

az égen egy kis felhő hűs párát szuszog.

 

Csendbe vész az óraketyegés,

pár mélabús pillanat messze illan el.

Az éjjel könnyelmű dajkaként ringat el.

 

Az éj sötétjében semmi nesz.

A nyitott ablakon beszöknek az álmok,

könnyed ígéretű, bohó kis jószágok.

 

Paplanom csücskébe fészkelő

jólelkű vendégek hosszú percek óta,

azt se bánják, ha majd éjfélt üt az óra.

 

Őrt állnak, mint hűséges barát,

ha a holnap reménye messze szökne:

üvegcipőimet csak a tegnap törte össze.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »