A sötétség olyan félelmetes,
Ha nincs kivel megoszd a félelmedet.
Mikor nincs, ki megfogja kezedet.
S elmondja, itt vagyok. Megvédelek.
A sötétség szinte üvölt, olyan üres.
S te tétován nézel bele a semmibe.
Mely ijesztőbb, mintha csak „valami” volna.
Nem tudhatod, mi fog előtörni onnan.
Szívdobbanásodba kapaszkodj jól bele!
Hallgasd, ahogyan bátorítva terel!
És a rút rejtelmeket elfeledteti,
Mert tudod már, hogy nem lehet ott semmi.
A sötétség mélyebb dolgokat üzen.
Tisztítja az elméd… új megközelítésre.
Horgony. Az élethez egy kapaszkodó.
A holnap reménye, hogy lehet az…még jobb.
Mosolyogj fel bátran a sejtelmes holdra!
Meséld el csak vágyaid a csillagoknak!
Repítsen e szép éj álmaid felé…
Hisz sötétség nélkül… mit se érne … a fény.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...