Nem sérül az soha, kinek nincs hús szíve,
kőszíve a simogatást meg sem érzi,
bár lehet népszerű és számtalan híve,
a te szíved ő gátlás nélkül megsebzi.
Talán nevet rajtad, hogy bedőltél neki,
érzéseiddel játszott, csupán cicázott.
Nem vigasztal és soha meg nem szán senki,
mégis boldog te voltál, ki benne bízott.
A remény és a boldogság olyan nagy kincs,
amit megélni csakis hús szívvel lehet.
Az érzést nem ismerheti, akinek nincs,
így szánalmat csupán csak ő érdemelhet.
Mert érzések nélkül halott minden ember,
kit sem öröm, sem bánat meg nem érinthet.
Ki megszületett egykor, de élni nem mer,
csak a halál leheletéből meríthet.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
