Évszakok

Tavasz:
Virágok nyílnak,

Színes álmok a mezőn,

Remény ébred.

Nyár:
Napfény ölel,

Meleg szél simogat,

Boldogság virágzik.

Ősz:
Levelek hullnak,

Aranyló szőnyeg a földön,

Búcsú a nyártól.

Tél:
Hó takarja a világot,

Csend és béke,

Újjászületés vár.

Kárpáti László
Author: Kárpáti László

Kárpáti László vagyok. Elsősorban novellistaként tekintek magamra, bár az időnként felbukkanó verseim ennek az ellenkezőjéről próbálnak meggyőzni. E sorok írásakor (2025. 08.) töltöttem be a 37. életévemet. Eredeti végzettségem szerint angoltanár vagyok, ennek köszönhetően a magyar mellett a nemzetközi nyelven is írtam és írok mind a mai napig. Ennek nyomát tudományos cikkek, versek, novellák és tudományos-ismeretterjesztő szövegek is őrzik. 5 év nyelvtanítást követően új munkahelyet kellett keresnem, így találtunk egymásra a gyermekvédelemmel, ahol 6 évig dolgoztam gyermekvédelmi gyámként. 2024-ben azonban elváltak útjaink az ágazattal, hogy egy jóval kedvezőbb területen tudjak tovább tevékenykedni, miközben alkotok. A doktori képzésem kötelező részeként számos magyar és angol nyelvű tanulmányt jelentettem meg, illetve tartottam előadást mindkét nyelven. Ezt napjainkra felváltotta a tudományos-ismeretterjesztő újságírás, mivel hiszem és vallom, hogy „egész népünket kell nem középiskolás fokon tanítani”. Ilyen jellegű írásaimnak elsősorban az Egzakt Média ad helyet. Már az egyetemi éveim alatt rendszeresen kértek fel fordításra, olykor tolmácsolásra, míg a lektorálást saját magamnak tapostam ki. Ennek eredményeképpen jelenleg is rendszeresen kapok megbízásokat a Pons Kiadótól, hogy angol nyelvű szövegeik magyar változatait „alaposan fésüljem át” a szemeimmel. E kötetek már mind kaphatók kereskedelmi forgalomban. A szépirodalom, illetve az ilyen irányú írás legelőször általános iskolás koromban bukkant fel az életemben,...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Adventi gyertya

Advent éjjelén lélekgyertyát gyújtok, Lábam nyomába hódarát fúj a szél. Jégcsipkés csúcsokra vágytam egykor rég, De poros völgyzugba taszított a sors. Szögre akasztanám a vándorbotot,

Teljes bejegyzés »

Becsapódott

Becsapódott az árnyék, és darabokra hullott, az idő tengelyét nem billentette ki, de ez csak egy kicsin múlott.   Talán mert este volt, ilyenkor kevesen

Teljes bejegyzés »

Lenéznek ránk

Lenéznek ránk a csillagok, a nem kicsik, a nem nagyok, a fényesek, a haloványok, a most születtek, a pulzálók, a ragyogók, a pislogók, a sok

Teljes bejegyzés »

Tűz szekere

Tűz szekerével az éji világot riasztod fel álmaiból. Elszabadulnak a vad ordítások, árnyak suhannak hangtalanul.   Vicsorgás tépi a rejtőző álcát, kiderül minden hamarosan Kuvik

Teljes bejegyzés »

Ködhullámok

Ködhullámok tengerében, hajóorrok csillámlanak, szétválasztják a sűrűjét, hogy újra besüssön a nap.   Author: Sáfrány János Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd

Teljes bejegyzés »

Visszacsikar

Megint rajtad jár az eszem. Éjjel verdes a szívem, Nappal meg alig eszem. Nem lakok jól csokival.   Még mindig bennem élsz. Éjjel benned verdesek,

Teljes bejegyzés »