Viruló nyár

Amiként egy félszeg kismadár a fáról,
úgy rebbent tova idén a viruló nyár.
Meglehet emlékünk marad csupán arról,
ámbátor mesélnünk róla sokunknak kár.
Ment a vita, mi a csoda, mi a talmi,
van hová a pórnép el sem juthat soha.
Tán kincs lehet, mit nem lehet megosztani,
noha se szelfi, se felvétel nincs róla.
Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

0
Megosztás
Megosztás

8 Responses

  1. Kedves Rita!

    Ilyenek vagyunk: amikor elbúcsúzik utolsó napon a nyár, rögtön sóvárgunk, mikor jön már?
    Minden gyönyörű nyárról legbelül van egy filmünk, mit fagyos időben visszatekerhetünk. 🙂

    Szeretettel: Zoé

  2. Kedves Zoé!

    Örömmel vettem a látogatásod. Nekem nem hiányzik, nem bánom, hogy véget ért. Amikor még kicsik voltak a gyerekek a vállalati üdülők valamelyikében tudtunk időnként nyaralni, már akkor is elhatároztam, hogy ha felnőnek, én ősszel megyek, mert az csendesebb, kellemesebb, nincs az a nagy nyüzsgés, a nap nem éget, hanem lágyan simogat, de aztán ebből se lett semmi. Azért az uszodát látogatni fogom. A Margit-sziget pedig ősszel is csodás.

    Köszönettel és szeretettel: Rita

  3. Kedves Rita!

    Rövid, tömör vers a nyárról, de a lényeget megfogtad
    „tán kincs lehet, amit nem lehet megosztani.
    noha se szelfi, se fevétel nics róla.”

    Suzeretettel
    Tonió

  4. Kedves Rita!

    Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy mennyire tetszik a vers melé feltett virágos képrászlet!
    Szeretettel
    Tonió

  5. Kedves Tonió!

    Köszönöm szépen. Nekem is tetszett ez a nyári kép, ami nem tengerpart pálmafákkal, hanem akár a mi kis magyar mezőnk is lehet, ahol éltem és élek mind a mai napig.

    Nem is vágyom el innen, „mert én itt születtem, ez a hazám”.

    Szeretettel: Rita

  6. Kedves Tonió!

    A kiemelt részből látszik, hogy értetted rövid versem mondanivalóját, nevezetesen, hogy nem csak az az érték, melyről szelfi, vagy fotó készülhet. Az igazi érték belülről fakad, azt lefényképezni nem lehet, csak továbbadni. Ilyen a szeretet, a megértés, az együttérzés, az elfogadás, a szenvedő imádságban való hordozása, az együtt örülni való képesség a másik öröme láttán és még lehetne sorolni. A szívjóságról nem készülhet látható, csak érezhető „felvétel”.

    Szeretettel: Rita

  7. Kedves Rita!
    Kis rövid versed szebben megörökítette e csodás nyarat, mint bármelyik fotó. 😊

Hozzászólás a(z) Izsó Antal bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »