Most úgy gondolom

Most úgy gondolom, hogy könnyebb volna

visszafelé szaladni a fák alatt,

megfordulna az óra mutatója,

a szél visszafésülné a fűszálakat.

 

Derűs napok árnyait idézve

dologtalan feküdni a pamlagon,

elveszve a kényelmes ismerősben,

s nem gondolkodni a formátlan holnapon,

 

súlytalan, némaságot fogadva

a múlt takarójába rejtőzve el,

míg a nagymutató lopva újra indul,

kezedet ismét a semmibe eresztve el.

 

Erejüket vesztett holt betűkből

képzelet-teremtette buja vadon

közepébe életet lehel a csend:

színes ecsetvonást ejt minden mondaton.

 

Talán az őszi hűvös levegő,

talán egy különleges holnapután,

talán csupán egy friss illatú szellő,

talán csak egy váratlan-nyugodt délután,

 

ami végre üdvözli a csendet,

amin tegnap sötét felhő terhe lengett,

jövő vándorbotját nyújtja a végtelennek…

Mert nincs másban rend, csak mit nem ember teremtett.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „nincs másban rend, csak mit nem ember teremtett.”

    Gyakorta én is így érzem, hogy az ember nélkül boldogabbak lennékek ennek a Föld nevű bolygónak a lakó.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita!

      Köszönöm, hogy olvastad a verset!
      Néha kicsit tényleg bonyolultabbá tesszük a napjainkat, mi emberek, de azért okozunk sok boldog percet is egymásnak, úgyhogy csak maradjunk még. 🙂

      Üdvözlettel:

      Angéla

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »