Most úgy gondolom, hogy könnyebb volna
visszafelé szaladni a fák alatt,
megfordulna az óra mutatója,
a szél visszafésülné a fűszálakat.
Derűs napok árnyait idézve
dologtalan feküdni a pamlagon,
elveszve a kényelmes ismerősben,
s nem gondolkodni a formátlan holnapon,
súlytalan, némaságot fogadva
a múlt takarójába rejtőzve el,
míg a nagymutató lopva újra indul,
kezedet ismét a semmibe eresztve el.
Erejüket vesztett holt betűkből
képzelet-teremtette buja vadon
közepébe életet lehel a csend:
színes ecsetvonást ejt minden mondaton.
Talán az őszi hűvös levegő,
talán egy különleges holnapután,
talán csupán egy friss illatú szellő,
talán csak egy váratlan-nyugodt délután,
ami végre üdvözli a csendet,
amin tegnap sötét felhő terhe lengett,
jövő vándorbotját nyújtja a végtelennek…
Mert nincs másban rend, csak mit nem ember teremtett.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
2 Responses
„nincs másban rend, csak mit nem ember teremtett.”
Gyakorta én is így érzem, hogy az ember nélkül boldogabbak lennékek ennek a Föld nevű bolygónak a lakó.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy olvastad a verset!
Néha kicsit tényleg bonyolultabbá tesszük a napjainkat, mi emberek, de azért okozunk sok boldog percet is egymásnak, úgyhogy csak maradjunk még. 🙂
Üdvözlettel:
Angéla