Hullám hátán hullámok
Ha vihar van villámok
Cikáznak a víz felett
Kerülgetik a szelet
Égig érő szivárvány
Megigéző szép látvány
Beborítja az eget
Csodáljuk is eleget
Itt egy sikló araszol
Ott kis madár hangja szól
Horgászbotot tart sok kéz
Káka tövén béka néz
Apró hangya mit cipelsz?
Tücsök mért nem ciripelsz?
Rám támad a szúnyoghad
Lesz itt mindjárt hadd-el hadd
Hajó siklik a vizen
Rajta vannak vagy tízen
Lóbálják a lábukat
Nap süti a hátukat
Mind két szemem behunyom
És a csendet hallgatom
Emelem a kalapom
Gyönyörű vagy Balaton
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...
Egy válasz
„Mind két szemem behunyom
És a csendet hallgatom”
Tetszéssel olvastam a balatoni emléket is.
Szeretettel: Rita