A hangzatos önazonossági törvény és a cigányság
“Fojtogató gondolataim miatt nemcsak hangosan gondolkodom”
Most 2025-ben amikor már 35 éve túl vagyunk a nagy rendszerváltáson, a rokon már nem ismeri meg a másikat, amikor a cigány már nem beszél a cigánnyal, sem magyarul, sem roma/ cigány nyelven mert biztonságosabb ha integrálódik a közösségbe, Amikor a kinézet miatt, a barnább bőrűek hátrányból próbálnak esélyt kunyerálni az emberibb élethez, eközben azt a vádat kapjuk, a többségi társadalomtól, hogy több mint hatszáz éve nem tudunk asszimilálódni.
Sajnos a magyar roma főleg beás cigány nyelvünk szinte már kihalóban van. A telep felszámolások, melyet akkor a segítség köntösébe burkolva tálaltak az őseinknek. A külföldre való menekülés az esélytelenség miatt és az idegenben lévő munkahelyteremtés miatt a cigány családi közösségeink eltűntek, megsemmisültek.
Beás cigányként megkaptam egy másik beás cigánytól, hogy én nem is vagyok cigány, mert nem úgy élek, ez akkor nagyon fájt. Fájdalmamat tovább növeli az, hogy oktatásban dolgozó Pedagógia asszisztensként látom a cigányság vergődését és kihalását.
Véleményem mégis az, hogy cigánynak lenni igenis jó, a sok- sok negatív élmény ellenére.
Elkeserítő viszont azt látni, hogy elfogadott normává válik a kirekesztés, melyet védelemnek álcáznak a törvényhozók.
Idén, 2025. Július 1-étől lehetőséget kaptak a magyarországi önkormányzatok arra, hogy sokféle ki nem mondott, szegregációs eszközt használva saját szájuk ízlésére szabják a környezetükben élő lakosság összetételét az elővásárlási joggal, a lakcím bejelentés feltételekhez való kötésével és az adó bevezetésének lehetőségével.
Ingatlan szerzési korlátozás bevezésére hivatkozva hozták meg ezt a törvényt. Az erőviszonyok átrendeződésének a mesterséges irányítása miatt, a nem természetes szaporodás miatt, valamint a belföldi vándorlás megállítása miatt adtak helyet a XXI. században ilyen diszkriminatív önkormányzati döntéseknek.
Az etnikai (Cigányság) csoport elleni hátrányos megkülönböztetéshez vezethetnek, az egyenlő bánásmód alapelveivel ellentétes helyi rendeletek.
Városok, és falvak helyi rendeletet hoztak létre félve a helyi lakosok fenyegetettség érzése miatt és a népesség növekedésének megállítására, miközben rengeteg település küzd a népesség fogyással.
Lássunk egy pár példát arra, hogy mire is kell vigyázzunk a jövőben ha netalán költözni szeretnénk valahová magyarországon belül.
- Erkölcsi bizonyítvány
- Munkáltatói igazolás
- Folyamatos munkaviszony
- Középfokú végzettség
- Akár 1,5 millió Ft- os betelepülési hozzájárulást is kérhetnek az új lakótól
- Nyelvtudás (magyar)
- Meghatározott szakképesítés
- Előzetes képviselő testület ki(meg) hallgatás
- Társadalombiztosítás
- Akiket a városvezetés “alkalmatlannak” a közösségi együttélésre
- A vevő a vételár 10%-át pluszban be kell fizesse az önkormányzatnak
- Büntetett előéletűeket kizárnák a letelepedők közül…
A fenti szabályok láthatóan nem könnyítik meg a romák életét. Sőt a magyar cigány jobbágy röghöz kötés sorába” taszítanak minden szabadságra vágyó embert.
Tudtad- e, hogy mi akik azt hisszük egyenrangúak vagyunk azokkal akikkel idehaza együtt élünk, valójában nem vagyunk egyenlők? Nem mérnek egy mércével mindannyiunkat és hogy ez a “ roma köztudatban” szinte elfogadott törvény már a harmadik amely súlyosan érinti a roma/cigány lakosságot.
A 3. Roma/ Cigány törvény:
- A szabad iskolaválasztás rendszere ( a nem roma lakosság kiváltsága, hogy fenntartsa az iskolai szegregációt).
2. Tankötelezettség korhatár leszállítása ( a roma fiatalok estek ki ebből a legtöbben).
3. Lakóhely megválasztásának jogát korlátozza a kormány az önkormányzatok mögé bújva.
Mi anyaország nélküli magyar romák/cigányok az évszázadok óta tartó diszkrimináció, valamint az Európa Uniós felzárkóztatási pénzek eltűnése miatt még mindig legszegény társadalmi réteghez tartozunk, ezért mimagunk vagy a családtagjaink érintve vagyunk és leszünk előbb utóbb ezzel az igencsak diszkriminatív szabályozással.
Mindannyian tudjuk, ha a lakóhely szerinti iskola túl sok roma diákot fogad, a nem roma szülők elmenekülnek a helyi iskolákból és ez erősíti a szegregációt.
Sok cigány család nem engedheti meg magának, hogy más település oktatási intézményeibe járassa a gyerekeit valamint a mások számára megfizethető utazási költség is gondot jelent ezért jutnak el csak a legtöbben alul finanszírozott iskolába.
Pozitív diszkriminációnak álcázva lehetővé válik a romák szegregálása a nem romáktól.
Nagyon fontos mérföld kő az, hogy sajnos a négy évente megtartott választások során értékelődik fel csak a romák létezése, mint szavazó ember. Ezt szinte minden párt ki is használja a saját céljaik elérésének reményében.
Véleményem szerint a korrupciója melegágya a romákat sújtó mindennapos diszkrimináció, az önazonossági törvénynek álcázott- költözési tiltás, a választások során a szemérmetlen roma szavazatok kihasználása, nem utolsó sorban a roma/cigány kisebbségi önkormányzatok a kormánnyal együtt/ a tudtával évtizedek óta, sikkasztották és tüntették el a romáknak szánt sokmilliárdos fejlesztési, felzárkóztatási pénzeket.
A még kisebb közösségekben együtt élő termékeny, álmokkal, tervekkel teli roma fiataljaink közül sajnos sokukat veszélyes vizekre fogja sodorni a hiszékenység és a feltétel és kételkedés nélküli engedelmesség.
A jelenleg is még alvó roma/cigány férfiak ébredése és kiállása kell ahhoz, hogy egyszer jobb sora legyen az utódainknak, mint amit jelenleg mi élünk meg és amit az őseinknek kellett elszenvedniük ahhoz, hogy mi is ennek a szép és fájdalmas világnak értékes alkotóelemei lehessünk, egy nagy közösségbe olvadva de megtartva az elnyomott identitásunkat.
Rédei Anna
Mánfa, 2025.Szeptember.12.
Author: Rédei Anna
Réde Anna az Irodalmi Rádió szerzője. Annamanna Orsós néven alkottam 2006 júliusától- 2025 áprilisáig. Alkotói név cserémnek számos oka volt, melyet már 2017- ben versbe foglaltam, de csak 2025. április 25- ével kezdtem el használni az új nevemet írás során. 1972-ben születtem, egy háromgyerekes beás cigány család középső gyermekeként. Az általános iskolai, és a gimnáziumi tanulmányaimat Pécsett végeztem el. A Roma Média Gyakornoki Program tagja voltam, és sikeresen fejeztem be. A Dunántúli Naplóban megjelent egy pár írásom. Tovább tanultam a Veszprémi Államigazgatási Főiskola Igazgatásszervezői szak levelező tagozatán. Nagy erőfeszítést tettünk a férjemmel együtt, hogy kimozdulhassunk a generációs szegénységünkből. 2000-ben költöztünk Kanadába a jobb élet reményében, és honvágyamban ott kezdtem el rajzolni és festeni. 2004 márciusában visszajöttünk Magyarországra, négyórás postai kézbesítő lettem Mánfán, ahol vettünk egy családi házat a Kanadában megdolgozott pénzünkből. Ezen az alig 1000 fős településen akkor még csak enyhébb nyoma volt a diszkriminációnak, ezért itt megtaláltuk az otthonunkat, de a banki hitelek miatt újra külföldre kellett mennünk dolgozni. 2009-ben Angliába költöztünk, és onnan törlesztettük a banki hiteleinket, amelyeket kénytelenek voltunk felvenni, hogy lakhatóvá tegyük a családi házunkat. 6 és fél évig Angliában éltem a férjemmel és két lányommal, immár kiegyensúlyozott körülmények között. Olyan angol iskolákban dolgoztam, mint tanársegéd...
