Igen megöregedtem

Igen megöregedtem

 

Az évek súlya fölém hajlik

Nem tervezek már messzire 

Minden lépésem terhet cipel

Tovatűnt a világot ölelő erőm

 

Bőrömön foltok és ráncok

Egyre többet is hibázok

Nyögve mobilozok és netezek

Csak nagyon ritkán csókolok

 

Széllel közelednek az emlékek 

A múlt fájó szavai kopognak

Szeretett családom lassan kihal

Magamban ezért némán búsulok

 

Irányítás helyett csak hallgatok

Ráncok közt fakón mosolygok 

Az éj leple alatt csendben

Szívemre árnyék ül pihenni

 

Rédei Anna

 

  1. Szeptember 12.

 

Annamanna Orsós
Author: Annamanna Orsós

Annamanna Orsós az Irodalmi Rádió szerzője. Ezen a néven néven alkottam 2006 júliusától- 2025 áprilisáig. Azután egy rövid időre megpróbáltam az alkotói név cserét, melynek számos oka volt, melyet már 2017- ben versbe foglaltam, de csak 2025. április 25- ével kezdtem használni az új nevemet a Rédei Annát írás során, de valahogy idegennek éreztem ezért tértem vissza a régi nevemhez. 1972-ben születtem, egy háromgyerekes beás cigány család középső gyermekeként. Az általános iskolai, és a gimnáziumi tanulmányaimat Pécsett végeztem el. A Roma Média Gyakornoki Program tagja voltam, és sikeresen fejeztem be. A Dunántúli Naplóban megjelent egy pár írásom. Tovább tanultam a Veszprémi Államigazgatási Főiskola Igazgatásszervezői szak levelező tagozatán. Nagy erőfeszítést tettünk a férjemmel együtt, hogy kimozdulhassunk a generációs szegénységünkből. 2000-ben költöztünk Kanadába a jobb élet reményében, és honvágyamban ott kezdtem el rajzolni és festeni. 2004 márciusában visszajöttünk Magyarországra, négyórás postai kézbesítő lettem Mánfán, ahol vettünk egy családi házat a Kanadában megdolgozott pénzünkből. Ezen az alig 1000 fős településen akkor még csak enyhébb nyoma volt a diszkriminációnak, ezért itt megtaláltuk az otthonunkat, de a banki hitelek miatt újra külföldre kellett mennünk dolgozni. 2009-ben Angliába költöztünk, és onnan törlesztettük a banki hiteleinket, amelyeket kénytelenek voltunk felvenni, hogy lakhatóvá tegyük a családi házunkat. 6...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. A fénykép nem az öregséget tükrözi vissza. Vannak akik azt mondják, hogy az öregkornak is megvannak a maga szépségei, én azonban nem így gondolom. Örömei lehetnek, családban, unokákban, dédunokákban, de a szépség az túlzás és csak az mondja, aki még nem élte meg az öregkort.

    Szeretettel: Rita

  2. Kedves Rita! Nagyon köszönöm, hogy itt jártál az oldalamon és beleolvastál egy írásomba. Sajnos az öregedés érzése már régóta foglalkoztat. 50 felett járok én is most már. A bőrőmön a lelkemben érzem az időmúlásást és mint írtam a családtagok nagy részének ilyen olyan módón való elvesztese még gyökértelenebbé teszi az embert, bármennyire is szeretne kötődni valakihez… nehéz napok ezek, de túl lendülők és megyek tovább, mert ez élert rendje… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
A. J. Vale

Csipi csibe és a síró medvebocs

Egyik reggel Róka Robi és Réka elindultak a baromfiudvar felé, hogy meglátogassák kis barátjukat, Csipit. A kapuban összetalálkoztak Károly kakassal, aki éberen őrizte az udvar

Teljes bejegyzés »

Rendezvény Cegléden

Még valamikor nyáron jelentetett meg egy „versíró pályázatot” a Ceglédi Kossuth Művelődési Központ. A pályázat témája a következő volt: „Szerinted is több rejlik a magyar

Teljes bejegyzés »

Kávéházi parafrázis

Attila, mondd, az hogy’ lehet: ki költő ma, és hisz, szeret, feles- leges?   A vers, az édes, ősi szó, ha fáj, ha szívdobogtató, sehol

Teljes bejegyzés »

A Bankus

Kornél a sötétségbe mered. Verandáján áll és dohányzik. Közben a gyengefényű izzó karcosan berregni kezd, a szél felerősödik. Szaladnak a gallyak. Úgy érzi, mintha figyelnék.

Teljes bejegyzés »