Eszperente rege

2025.szeptember 17. Üdvözlöm az erre járókat ! 🙂
Új vagyok még itt, ismerkedem a blogolással és a többi alkotó írásaival is.
Elsősorban szeretnék köszönetet mondani a lehetőségért azoknak, akik ezt lehetővé tették ! 🙂 💐

Némi fejtörést okozott, hogy milyen írásomat hozzam el elsőnek. Aztán végül az eszperente mellett döntöttem, ami egyedi sajátossága csodálatos nyelvünknek. Nyelv a nyelvben. Bebizonyosodott, hogy nekem ez egész jól megy.

A történettel, amit eszperente nyelven írtam, 1. helyezett lettem egy szépírói pályázaton 2022 – ben.
A születéséről annyit tudok elmondani, hogy nagy élvezettel írtam, másfél héten át egyre csak jöttek és jöttek a szavak fáradhatatlanul, sőt, még akkor is, amikor éreztem, hogy több már nem fér bele a történetbe.
Elmondhatom, hogy csúcstartó vagyok az eszperente nyelven írt összefüggő szöveg tekintetében, 409 szóból áll.
Verses próza lett belőle, mert kénytelen voltam úgy tördelni a sorokat, hogy könnyebb legyen követni és befogadni
a sok-sok „e” betűs szót.
Fogadjátok szeretettel, olvassátok jókedvvel ! 🙂

Nagy Erzsébet: Eszperente rege

Eme eset, melyet ezennel elzengek nektek,
velem esett meg szeptemberben.
Egyszer lelkesen, egy szem fekete pendelyben
meg felette veres pettyes dresszben, elmentem
Debrecenbe, s megvettem kedvenc
kredencemet, melynek neve Benedek,
s melyet kedvtelve lestem meg Neten hetente.
Ennek kedden lesz kereken egy esztendeje.
Szememmel megszeretgettem, kezemmel megveregettem:
tetszel, kellesz nekem, megveszlek!
Teljesen kedvemet leltem benne!
Benedeket rendes emberekkel betetettem egy fedett,
festett terembe, melyben eledeleket kevergetek
embereknek meg gyerekeknek.
Kellemesen tettem-vettem, csetreszeket rendezgettem,
s kredencemben helyet keresgettem, de hely
helyett rengeteg elemre leltem benne hegyekben.
Te szent Egek! E rengeteg elemet merre tegyem?
Ezer meg ezer elem nem kell nekem, nem-nem, ez lehetetlen!
Fejemet tekergetve keseregtem, testem-lelkem hevesen ellenkezett.
Kezembe vettem egyet, de elejtettem; fel kellett vennem –
nehezemre esett, mert fejemet meg bevertem.
Eh, rendben, egye fene – szervezetten beleteszem egy veres cekkerbe,
esetleg vederbe, s elhelyezem egy nem nedves veremben.
He-he. De merre menjek, merre kezdjem? Vermet merre leljek?
Cekkeremet sejtettem, merre lehet, de nem leltem meg,
zsebembe meg nem tehettem e sereglet elemet.
Ejnye-bejnye, kellett ez nekem?! Elkeseredtem.
Emellett teljesen beesteledett, csendesen elterjeszkedett.
Megyek, lefekszem. Egy kerevetre leheveredtem, tente-tente.
Perceket meztelen testtel henteregtem, elmerengtem,
szemem leereszkedett, s nesztelen elszenderedtem.
Reggel egy kerek vekker nyekeregve keltegetett,
meg egy kecske nem messze felmekegett, mek-mek.
Kerek-perec felkeltem, szettemet rendbe szedtem meg
szederjes szvetteremet felvettem, mert esett.
Meleg tejet lefetyeltem, meg tejfeles kenyeret eszegettem.
Eleget nyeldekeltem, rendesen elteltem vele.
E percben cekkerem sebesen eszembe termett, merre lehet.
Menten mentem, meglestem, megkerestem.
Egy emelettel lejjebb egy elfeledett, elveszett fejsze nyele
mellett lett meg, szerfelett megtekeredve. Ezer szerencse!
Kezemmel rendesen elegyengettem, s belehelyeztem e tetemes,
sereglet elemet, teljesen tele lett.
Berzenkedve, restelkedve, mert nehezemre esett,
kezemet lengetve emelgettem, de meg se nyekkent.
Megremegtem, de el nem estem.
Szedtevette-teremtette! Fene megette!
E tehetetlen helyzetben egyebet nem tehettem,
Kedvesemnek egyenesen bejelentettem:
– Ezt lehetetlen felemelnem!
Esdekeltem:
– Gyere, gyere, ments meg, mert e tenger elem engem ellep!
Meglepett, mert ezt felelte:
– Persze, sebesen megyek, megmentelek. De te tedd le termetes terhedet!
Lemegyek, keresek egy vermet, s elrendezem neked ezeket benne.
– Helyes, ez remek! – rebegtem szerelmesen –, benned rendes emberemre leltem! –
S enyelegve felnevettem.
Emellett eres kezekkel elengedtem elemekkel megterhelt cekkeremet,
s egyszerre kellemesen elernyedtem.
Kedvesem e cekkert felemelte, esve-kelve, nehezen, vereses fejjel,
de verembe egyenesen belehelyezte.
S mert megtette, meleg tejet kedveskedtem elejbe,
kenyeret szeltem, ezt epres egresdzsemmel megkenegettem,
szeretgetve, kedveskedve megetettem.

Emberek, meglehet, erre kerekeztek s elem kell nektek:
gyertek, rendszeresen vegyetek el egyet!
Szerencse s lelkes tettkedv legyen veletek! Elemre fel!

(Kelt 2021. július 3. – 4.)

Author: Nagy Erzsébet

Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy "vajon, mire gondolt a költő", mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...