Ravasz róka éhes volt, már régen enni akart,
látta, hogy a csőrében holló egy nagy sajtot tart.
Holló hangját magasztalva a róka kér egy dalt, s
a tátott csőrből kiesik a rókához a sajt.
Tücsök kérdi a hangyát, hogy nyáron miért gyüjtöget,
bőven talál eleséget, s napozhat is eleget.
Hangya inti a tücsköt, ha munka helyett hegedül,
télen, mikor enni akar üres ebédlőben ül.
Cuporból a méz kidült, s néhány légy a mézbe ült.
élvezték az édes mézet, s végzetük beteljesült.
Moccanni sem tudtak már, mert beragadt a lábuk,
így maradtak mindörökre, ez lett a haláluk.
Keskeny hídon két irányból szembe megy két kecske,
nem férnek el, félre állni nem akar egyik se.
Híd közepén találkozva össze akaszkodnak.
Makacsságuk miatt végül mélybe lepottyannak.
Gúnyolta a nyúl a teknőst azért, mert túl lassan jár.
Teknős mondta: egy versenyre akármikor készen áll.
Verseny közben nyúl lefeküdt, s jót aludt egy fa alatt,
teknős lassan, de biztosan célban sétált ez alatt.
Oroszlánbőrbe bújt szamár sok állatot ijesztget.
Csodálkozik azon nagyot, a róka miért nem reszket.
Róka mondja: valószínú, hogy én is félnék talán.
hogyha nem egy nagy szamár ordítását hallanám.
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...