Vágyakozva hallgatta szamár a tücskök dalát.
Kérdezte szép hangjukhoz mit isznak, s mit esznek kaját.
Tücskök mondták: harmat cseppen élünk csupán ma már.
Megfogadta a tanácsot, s éhen halt a szamár.
Szemétdombon a kakas szép drágakőre akad.
Ahelyett, hogy örülne, sopánkodva kifakad:
gazdám örülne neked, de én veled mit kezdhetek?
Többet ér a drágakőnél, hogyha árpát ehetek.
Róka, gólya vacsoráját lapos tálban hozta.
Gólya csőrét tányérjába hiába is dugta.
Revansként egy vázában róka finom ételt kapott.
Evés helyet egész este edényt nyalogatott.
Tréfából egy pásztorfiú többször farkast kiálltott,
mikor segítségül jöttek farkast senki nem látott.
Mikor tényleg jött a farkas, nem jöttek segíteni
az összes bárányt a farkas mind meg tudta enni.
Róka búsás fizetségért kéri a gólyától,
egy félre nyelt csontszilánkot húzzon ki a torkából.
Gólya végez, s róka szól a gólya jutalmáról:
örülj, hogy kihúztad a fejed egy róka torkából.
Vándor fagyott kígyót talált egyik téli este.
Megsajnálta, s melegedni az ingébe tette.
A hálátlan gonosz kígyó mégis megharapta.
Így történt, ki jót tett mással, csak a rosszat kapta.
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...