Nem szeretnék mást régen,
Csak, hogy nyugalmam legyen végre,
Hogy ne zúgjon a hangos métely
Mely a szádból jön ki, szégyen…
Nem szeretnék mást régen,
Csak, hogy hagy már engem végre,
Hogy ne a magas hang győzzön,
Mely méreggé válik rögtön…
Nem szeretnék mást régen,
Csak, hogy egyszer kedves légy vélem,
Hogy ne szúrjon a kényszer
Mely a hálát nélkülözve szétver.
Nem szeretnék mást régen,
Csak, hogy egyedül lehessek végre,
Hogy ne fertőzz engem sárral,
A szádból jövő félhomállyal…
Nem szeretnék mást csak egyet,
Csak, hogy egyedül lehessek egyszer,
Hogy ne a megvető szavaidat halljam,
Mely a húst is szétbontja lassan.
Nem szeretnék mást csak egyet,
Csak, hogy egy nyugodt parton üljek,
Hogy csak a lágy szellőt halljam,
Mely fülembe dúdoló dallam.
Nem szeretnék mást, csak ezt az egyet,
Csak, hogy porrá fonjon a reggel,
Hogy elhiggyék, amit mondok végre,
Mely célba ér egyszer félve.
Nem szeretnék mást, csak nyugalmat,
Csak, egy csöndes békés hajnalt,
Hogy éltembe felsóhajtsak egyszer,
Mely utolsó emlékké váló sebhely.
Nem szeretnék mást, csak feledést,
Csak, hogy némuljon el minden kesergés,
Hogy ne legyek más, csak derengés,
Mely eltűnő, múlttá váló feledés.
Author: Pintér Tünde
Művészeti grafikus vagyok, aki fest, rajzol, mesél – és mindezt szenvedéllyel teszi. Gyerekkorom óta írok verseket, meséket, történeteket, az alkotás számomra belső szükséglet, egyfajta lélegzés. A szavak és a képek nálam kéz a kézben járnak: grafikáim gyakran mesélnek, történeteim pedig képeket festenek az olvasó lelkében. Szeretem a nyugtató, lélekemelő meséket, és különösen közel állnak hozzám József Attila és Ady Endre versei – mélységük, zeneiségük és emberközeliségük inspirál. Rajongok Sissi királynőért, naplójáért és verseiért is – érzékenysége és szabadságvágya sok szempontból rokonságot ébreszt bennem. Készítettem egy afrikai mesekönyvet, amelyhez saját illusztrációkat és egy színezőkönyvet is terveztem, illetve könyvjelzőket és naptárat is – célom, hogy ez a mű eljusson gyerekekhez, fiatalokhoz és felnőttekhez egyaránt. Hiszem, hogy a mese nem korhoz kötött, hanem szívhez. Grafikáimat kiállításokon is bemutatom, szívesen rajzolok városokat, gyerekrajz-hatású kompozíciókat, természet ihlette motívumokat. Novelláimat és verseimet több pályázatra is beküldtem már és örömmel tapasztalom, hogy egyre több helyen nyitottak az eredeti, személyes hangra. Alkotóként arra törekszem, hogy történeteimmel, képeimmel és verseimmel minden olvasót megszólítsak – gyerekeket, ifjakat, felnőtteket. Nem szeretném, ha csak néhány emberhez jutna el, hanem azt, hogy mindenki találjon benne valamit, ami megérinti. Örömmel csatlakozom az Irodalmi Rádió alkotói közösségéhez, hogy megosszam műveimet és inspirálódjak mások munkáiból. Számomra...