A pad, ahol először éreztem közelséged,
most sárguló levelekkel borított.
Az idő lassan elszállt felettünk,
a csend mégis megőrizte a lépteink halk visszhangját.
Lelkem fellélegzett az évek alatt,
a fájdalom elcsendesedett,
de a visszhangod örökké elkísér,
mint halk zene, amit a szél hoz vissza.
Minden levél egy emlék,
minden árnyék egy pillanat,
mely megtanított szeretni a hiányt,
és a múltat az örök jelenbe engedni.
A pad még mindig ott áll,
üresen, mégis tele veled,
és én minden lélegzetvétellel újraérzem
az első közelség súlyát,
amit soha nem enged el a szívem…
Author: József Kata
József Kata vagyok, Budapesten élek, és az írás az életem szerves része. Eszköz amivel kifejezhetem az érzéseimet, gondolataimat. Sokszor azokat amiket szavakba önteni is nehéz, amiket egyszer már mindenki megtapasztalt de nem tudja hogyan fogalmazza meg. Az elmúlt években egy versesköteten dolgoztam, amely a pillanatok törékenységét, valamint az érzelmek mélységét igyekszik megragadni. Az írás számomra nem csupán önkifejezés, hanem az érzelmi tapasztalatok feldolgozásának eszköze is. Célom, hogy az olvasóban is felébresszem a gondolkodás és az érzelmi átálés lehetőségét, és a versek által közös élményt teremtsünk.
