Angyal lesen

Régen volt, bizony, nagyon régen… De ma is olyan élénken él bennem, mintha csak tegnap történt volna.

Mindig szabálykövető, jó gyerek voltam. Ám egyszer mégis megbomlott a jóság-gombolyag. Tél volt, épp karácsony délutánja. Már alkonyodott. A sötétszürke égbolt bőkezűen szórta a szebbnél szebb hópelyheket.

A meghitt kisszobában cserépkályha duruzsolt, apa rádiót bütykölt, én pedig három testvértemmel vártam a csodára.

Már ünneplő ruhában voltunk. Mindig megadtuk a tiszteletet az ünnepeknek: nem csak környezetünket, lelkünket is feldíszítettük, és öltözékünkkel is kifejeztük, hogy rendkívüli nap van. Igen, mi valóban a csodára vártunk.

 

Először csak az ablakon csüngtünk, és gyönyörködtünk a hóesésben. A hópelyhek, mint megannyi csillag hullottak alá, és terítették be a földet csillámtakaróval.

Később ilyen-olyan játékba kezdtünk, hogy szórakoztassuk magunkat.

– Csendesebben játsszatok! – szólt apám, amikor felnézett szereléstől kifáradt szemével.

– Tudjátok, a Jézuska csak a jó gyerekeknek hoz karácsonyfát és ajándékot! Különben is, így nem hallhatjátok meg az angyalok suhanását.

Nekünk mindig a Jézuska hozta a karácsonyfát is…mindig…ragyogó, csillogó díszekkel.

– De mikor jön már? Meddig kell még várnunk? – kérdeztük izgatottan.

– Türelem gyerekek! – válaszolt apám. – Mindennek eljön az ideje.

Anyám és nagyanyám még a konyhában szorgoskodott, az utolsó simításokat végezték az ünnepi vacsorán és a finom sütemények krémjén.

A kisszoba és a konyha között, a nappaliban állt egy nagyméretű, ovális ebédlőasztal. Kellett a nagycsaládnak, hogy kényelmesen elférjünk.

Szüleim mesélték, hogy azon szaladgáltam körbe-körbe, miután megtanultam járni. Nagyanyámat a szívinfarktus kerülgette, hogy a levegőbe lépek, de mindig megálltam az asztal szélén.

A Jézuska mindig erre az asztalra tette a nekünk szánt ajándékokat.

A kisszobát üvegbetétes ajtó zárta, de az üveges részeket sötétítőfüggöny takarta.

Anyám lépett be az ajtón, óvatosan, résnyire nyitva azt, nehogy bárki is belásson a nappaliba.

–  Minden rendben? -kérdezte. – Babukám! Igazítsd meg a ruhádat, és figyelj a kicsikre! – mondta legidősebb testvéremnek, majd mind a négy gyermekét megsimogatta, megölelgette. Jóságos kezének érintése nyugtatóan hatott ránk. Apám ölelése a biztonság, anyámé pedig maga a menyország volt.

– Nagyon izgatottak vagytok, úgy érzem -mondta anyám, és tekintetével is próbált nyugalmat sugározni felénk.

–  Készül a finom vacsora és hamarosan megtudjuk, kinek mit hozott a Jézuska.

Testvéreimmel susmusolni kezdtünk a Jézuskáról, és a vágyott ajándékokról.

Bennem ekkor valami megmozdult. Kíváncsiság? Képzelet? Talán mindkettő.

Már arra sem emlékszem, hogy mit játszottunk, és arra sem, hogy miről beszéltünk, csak arra, hogy gondolataim az égig repültek…Fel a magasba, ahonnan az angyalok is érkeznek.

Aztán újra a kisszoba, testvéreim, és a szerelésbe merült apám.

 

A testvéreim láthatóan jól érezték magukat, de én csak testben voltam már jelen. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy miért nem láthatom a Jézuskát és az angyalokat.

„Jó gyerek vagy, szót kell fogadnod!” – mondtam magamnak, de egyre közelebb lépdeltem a függönyözött ajtóhoz. A leskelődés nem csak ezen az estén volt tiltott dolog nálunk, szüleim alapvető erkölcsi tanításai közé tartozott.

„Jó gyerek vagy!” – csengett a fülembe, és lassan az ajtóhoz értem.

Szívemből a jóság-gombolyag a földre pottyant és elkezdett gurulni…

Miért nem mehetünk ki? Mit rejtegetnek előlünk?

Kimondhatatlan vágyat éreztem, hogy meglessem, mi történik, amíg várakozunk. Amikor éppen nem figyeltek rám, reszkető kézzel húztam félre a függönyt az ajtón, épp csak annyira, hogy belássak a nappaliba. Nem akartam hinni a szememnek…Az ebédlőasztalt fényes szárnyú angyalok ölelték körül, az asztalfőn hatalmas fényességgel maga a Jézuska! Minden fényárban úszott…

A szinte vakító fénytől kicsit megijedve húztam vissza a függönyt, s arról, amit láttam nem beszéltem senkinek. Titok maradt örökre, az én angyali titkom.

 

Kedves Judit
Author: Kedves Judit

„Minden a lélek sugárzásán múlik!” Számomra akkor érdekes egy mű - legyen az irodalmi, zenei, vagy képzőművészeti alkotás -, ha megérzem ezt a fajta sugárzást, vagy meghökkentő intellektuális élménnyel gazdagít. Igen, én magam is erre törekszem, amikor írok. Széles a paletta: Előszó, publikáció szakmai folyóiratban, újságcikkek helyi lapban. Mégis a versekben találok otthont. Rendszeresen járok a „Pincelíra” eseményre, Debrecenbe. Ott ismert és kevésbé ismert költők verseit hallgatjuk, olvassuk, a múlt századoktól egészen napjainkig. 15-20 éves koromban természetesen a szerelem és az élet nagy kérdései foglalkoztattak és jelentek meg verseimben. Majd több évtizedes csend után újra tollat ragadtam – akarom mondani: géphez ültem – és elküldtem az unokámnak írt rímhalmazt egy pályázatra. Meg is jelent a „Karácsonyi Kincsek” e-book kötetben, 2024-ben. Ezt követte 3 szerelmes vers a „Forró Vágyak” című, szintén e-bookban, ez év februárjában. Az Irodalmi Rádiónál „Az én nyaram” című antológiába került be a „Pipacsok” című versem. Talán a pipacsok is hirdetik, hogy „...a legigazibb érték maga az élet…se kezdete, se vége nincsen a létnek, …mert…az élet örök.”

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »

Az igazi Karácsony

Halkan lépett be december havába, szinte észrevétlenül. Úgy ölel át bennünket, csendesen és melegen, mint puha, fehér hótakaró az erdőt, a földeket, az álmos falvakat,

Teljes bejegyzés »

A szeretet fénye

A szeretet fénye   A szeretet fényére vártunk, A hit, a remény és az öröm után. A templom előtti téren álltunk Várva felcsap ma a

Teljes bejegyzés »

Lennék…

Lennék neked a dallam ébredésedben. Lennék a harmat lábad alatt friss fűben. Lennék a kék az ég színében. Lennék a sárga a Nap fényében. Lennék

Teljes bejegyzés »