Verőfényes délelőtt volt. A napsugarak tűpontosan landoltak a Zsombi nagyszüleinek kertjében lévő napelemekre. A fotongyerekek élvezték az érkezést a táblákra, pattogtak, csúszdáztak a cellákon, s közben nagyokat kacagtak.
Vidám hancúrozásukat azonban időnként megzavarták a kozmikus sugárzás részecskéi, a müonok.
Foton Fanninak – az egyik fotonlánynak – már nagyon elege volt abból, hogy folyton változtatni kell a pályájukon. Elhatározta, hogy kiáll magáért és a többi fotontársáért.
Amikor újabb „támadás” érte őket, odapattant egy müonhoz, – történetesen Melittához – és határozottan ezt mondta:
- Hagyjatok bennünket békén! Játszani szeretnénk és ti is tudjátok, hogy a végén úgy is átadjuk energiánkat az elektronoknak.
- Ettől akarunk megkímélni benneteket – válaszolta Melitta. Miért adnátok oda az energiátokat? Inkább játsszatok velünk, hidd el, nem fogjátok megbánni!
- Ugyan, mit tudsz te? Mit tudtok ti müonok? – kérdezte Fanni
- El sem hinnéd, hogy milyen furfangosak vagyunk! Hallottál már a müonos atomokról? Vagy mondjuk a müóniumról? Ezek mind a mi játékunk az atommal és az elektronokkal. – válaszolta Melitta. – Gondolod, hogy veletek nem tudunk hasonlót produkálni?
- Csak azt ne mondd, hogy megmaradhat az energiánk, a lendületünk, vagy esetleg más energiaszintre léphetünk! – kételkedett Fanni.
- De bizony azt mondom! – erősködött Melitta. – Csak tegyetek egy próbát!
- Nem bánom! – állt rá Fanni és intett a fotontársainak, hogy jöjjenek közelebb, mert valami rendkívüli dolog van készülőben.
A fotongyerekek rögtön köréjük gyűltek és érdeklődve várták, hogy mi fog történni.
Melitta pedig tudományos értekezésbe kezdett.
- Ha nem adjátok át energiátokat az elektronoknak, megmaradhat fénysebességetek. – kezdte mondandóját.
- De hiszen az a dolgunk, hogy tápláljuk a napelemet! – válaszolt villámgyorsan egy fotongyerek.
- Miért kell nektek mindig azt csinálni, amit mondanak nektek? – értetlenkedett Melitta.
- Ez a küldetésünk. – hangzott a válasz.
- Jó, jó! Azért játszhattok velünk is egy kicsit!
A fotonokat kíváncsivá tette a müonlány elmélete, ezért úgy döntöttek, hogy belemennek a játékba. A müonok pedig perdültek egyet-kettőt, hirtelen virtuális fotonokat bocsátottak ki, majd elnyelték őket. Minden olyan gyorsan történt…
A fotonok szinte megriadtak. Megdöbbenve és egymásba kapaszkodva nézték a „vetítést”.
- Ez csapda! – Meneküljünk! – kiáltott fel Fanni.
S a fotongyerekek fénysebességgel hagyták faképnél a müonokat, hogy mégis teljesítsék küldetésüket.
A cellákban lakó elektronok már várták őket.
- Nagy szerencsétek volt! – szólt Elektron Endre. – Ez rosszabbul is végződhetett volna!
- Jó, hogy idejében rájöttem a turpisságra! – mondta Fanni.
A müonok pedig csalódottan bukfenceztek le a földre, s ezzel mágneses momentumuk is porba hullott.
Ezután minden ment a maga megszokott rendjében.
Zsombi is megérkezett nagypapa kertjébe és örömmel nyugtázta, hogy a napsugarak táplálják a napelem-rendszert és az inverter is szorgalmasan dolgozik.
Author: Kedves Judit
„Minden a lélek sugárzásán múlik!” Számomra akkor érdekes egy mű - legyen az irodalmi, zenei, vagy képzőművészeti alkotás -, ha megérzem ezt a fajta sugárzást, vagy meghökkentő intellektuális élménnyel gazdagít. Igen, én magam is erre törekszem, amikor írok. Széles a paletta: Előszó, publikáció szakmai folyóiratban, újságcikkek helyi lapban. Mégis a versekben találok otthont. Rendszeresen járok a „Pincelíra” eseményre, Debrecenbe. Ott ismert és kevésbé ismert költők verseit hallgatjuk, olvassuk, a múlt századoktól egészen napjainkig. 15-20 éves koromban természetesen a szerelem és az élet nagy kérdései foglalkoztattak és jelentek meg verseimben. Majd több évtizedes csend után újra tollat ragadtam – akarom mondani: géphez ültem – és elküldtem az unokámnak írt rímhalmazt egy pályázatra. Meg is jelent a „Karácsonyi Kincsek” e-book kötetben, 2024-ben. Ezt követte 3 szerelmes vers a „Forró Vágyak” című, szintén e-bookban, ez év februárjában. Az Irodalmi Rádiónál „Az én nyaram” című antológiába került be a „Pipacsok” című versem. Talán a pipacsok is hirdetik, hogy „...a legigazibb érték maga az élet…se kezdete, se vége nincsen a létnek, …mert…az élet örök.”