Az Őrület Határán
Mozdul a fal.
Lélegzik a semmi.
Vagy én vagyok az, ki fogy,
ki lassan magába omlik?
Hangok csúsznak a csöndre.
Sírnak, nevetnek,
mind én vagyok,
vagy mind én voltam.
Ó, időtlen Idő,
te rongy, te véres szél,
mit csinálsz velem?
Tegnapom ma van,
a holnapom tegnap volt.
Arcok futnak a ködben,
szemükben templom, szobám, sírom.
Egy pillantás: tűz.
Egy szó: parancs.
Egy döntés: kereszt.
S a fény? – árnyékból sarjad,
s az árnyék: fényből él.
Ki vagyok én?
Egy árnyék az árnyékban,
egy szó, mit kimondani fél az Ég.
De még ver a szívem,
mint megtépett harangszó hajnalban.
Egy vékony, szent fonál
tart még a semmi szélén.
Ha elengedem – zuhanok.
Ha tartom – égek.
De ott, a fekete mélyben,
valahol, valamikor
mégis felvillan az Isten szeme.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...