Idősíkok

Pillanatnyi időben

létezünk most szüntelen.

 

Rózsaillatot érzel,

s a múltra emlékezel.

 

A pitypangmag messze száll,

a jövő utadon vár.

 

 

(El Médano, 2025. jan.)

Keresztes Margit
Author: Keresztes Margit

1957. októberében születtem Békéscsabán, de életem nagy részét Szegeden töltöttem. 2017. nyara óta Szentendrén élek. Oktató-kutató orvosként dolgoztam a Szegedi Tudományegyetem Orvoskarának Biokémiai Intézetében. Az orvostudomány és a természettudományok mellett mindig érdekelt az irodalom is. Különösen foglalkoztat az, hogyan lehet összekapcsolni a tudományos szemléletet (pl. biológia, téridő és részecske fizika, csillagászat terén) a költészettel, és hogyan jeleníthető meg a spiritualitás, a világ egysége és a hétköznapok varázslata a versekben. Szeretnék egy tágabb világszemléletet és elgondolkodtató, lelkesítő lendületet vinni a szívekbe… 2023. júniusa óta írok intenzíven verseket. A Cédrus Művészeti Alapítvány (naputonline.hu) 2024. évi pályázatán öt versemmel nívódíjat nyertem. Első verseskötetem 2025. márciusában jelent meg Pár csepp világmézért címmel a Cédrus Művészeti Alapítvány kiadásában. Kedvenc költőim közé tartozik: József Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Váci Mihály, Tóth Éva; Rúmi, Rabindranath Tagore és Ivan Bunyin. Köszönöm és örülök, hogy az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez tartozhatok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz nagyanyó kopogtat

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld

Teljes bejegyzés »

Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »