Kávéházban ülve,
kávét szürcsölve
kissé elgondolkodok:
vajon ki vagyok?
Érek-e többet,
netalán kevesebbet,
mint a kávém,
frissítő barátném?
Hisz ha kell, ott van,
nem holnap, azon nyomban.
Szomorúságban forrón ölel,
dühömben tüzesen perzsel.
Álmatlanságban altat,
éjjel is meghallgat.
Van ideje mellém ülni,
meséimre is figyelni.
Nappal, ha fáradok,
akkor is hozzá fordulok,
s Ő nem hagy cserben,
jótékonyan hűti lelkem.
S én? Én mi vagyok?
A kávém mellett ülve is rohanok.
Már nem emlékszem,
az előbb mire figyeltem.
Akad új, akad fontosabb,
a régi, még várhat.
Hű barátném felhörpintem.
Na szia, én (futva) mentem.
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
