Célok nélkül

Célok nélkül…

Egy féktelen hajóra szálltam, amit rossz útra sodort az ár.
Ahol régebben már jártam,valamelyik álmomban talán.
Hol az indulatok löknek félre, a whisky patakokban folyt,
Hol egyszer csak azt vettétek észre, hogy az éjszaka csak rólatok szólt.
Míg záporeső hullott féljózan arcodra,
Mintha belül a pokoldémon egy jó angyallal harcolna.
Látom, hogy lehull rólad ezer titkolt álarc,
De most ahogy akarod, a dobogóra állhatsz.
Csak folyt a whisky, felégeti őrült lelkedet,
Ilyenkor küszöbre teheted felgyűlt terhedet.
Hangos a zene, a hajó balra vett irányt,
Nincs ott veled senki, de te már nem érzel hiányt.
Társad lett a szürkület, a hajnal maró hidege,
A whisky nélkül tellett éjek belédvágó idege.
Hé tengerész! Nézz most vissza, váltsál irányt ember!
Hátad mögött lecsendesült, nyugodt most a tenger!
Gombócot nyelt torkodon ne a whisky folyjon,
Életed a valóságról és a céljaidról szóljon!
Mert célok nélkül hontalan vagy, a hajód is zátonyon,
Nem cselekszel, csak gondolkodol a szertefoszlott álmokon…

Adorjányi Erzsébet
Author: Adorjányi Erzsébet

Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Gombócot nyelt torkodon ne a whisky folyjon,
    Életed a valóságról és a céljaidról szóljon!”

    Létünk nagy tragédiája, hogy mi asszonyok sokkal tovább élünk. Ki tudja miért? Talán közrejátszik az, amit versedben írsz, hogy a férfiak hajlamosak arra, hogy két végén égessék a gyertyájukat, de vannak olyanok is, akik nem így éltek, mégis sokkal hamarább elmennek. Elnőiesül a társadalom, ami nem jó, hiszen idős korban is jó lenne egy társ, már nem a lángoló szerelem korában, csupán vele egy békés megnyugvás.

    Szeretettel jártam Nálad: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »