Ha-hó

Szél kavarta, szerte fújta,

hópelyhekké összegyúrta.

Hópihe szállt szerteszét,

megbúvik az ág hegyén.

Ákom-bákom, azt se bánom,

megpihen a nagykabáton.

Hull a pelyhes,

hó ha hó,

Fut a szánkó, száll a hó.

 

Hósapkába bújt a tél,

téli vándor hazatér.

Karácsonykor csak mesél.

 

Száll az ének, fel magasba

visszhangja szól a havasban.

Tél virága hópihe,

eltűnik a kezemben.

Megbújt tán az avarban,

vagy csörgedez a patakban.

 

Keresve sem találom,

hol lehet, tán meglátom.

Jő egy szellő meséli,

fent az égben zenél mind.

 

Nagy ünnep van a havasban,

táncot lejt mind a magasban.

Felhő ország rejtekén,

születnek a hópihék.

 

Virágot sző télből, nyárból,

körtáncot lejt szélorkánnal.

Tél virága, hópihe,

gyere újra ide le!

 

Hívtam, szóltam, hívogattam,

hópihe éneke hol van?

Valaki, no nem látom,

megtépte a kabátom.

Szélorkán, no ereszd el!

Hópihét hozd, ne rejtsd el!

 

Egyszer aztán egy szép napon,

szellő fújt az ablakon.

Megérkezett hópihe,

télvirágos éneke.