Eljövetel

Eljövetel

 

 

 

Áldott decemberi reggelen,

Havas, hófödte sétányon

Hangtalan, bolyongva járok.

Végeláthatatlan ködben

Adventi csodára várok.

 

A csendben újra rám vigyáz, utolér

Egy elhalkuló sóhaj, egy fohász.

Egyetlen pillanatot remél az elhalkuló világ.

A vészjósló ködben elmereng a távol,

Zúzmarás ágak között jégcsap cseperész,

Cseppjei dobolnak a szürkületben,

Hangjuk a néma ködben elvész.

 

Az ablakokban árva fények égnek,

Fájdalmas magányunkban néma léptek

Unott, megfáradt visszhangjai kísérnek.

Meghasadt szívünkre évtizednyi fájdalmak kiülnek.

Távolban kedves orgonaszó hallik,

Templomunkban jól ismert nótát hegedülnek.

 

Vágyódó szívünkben feléled gyermeki énünk,

A tükörben magunkra sebtében visszanézünk.

Valahol elbújva ránk talál kik voltunk,

Hitünket büszkén, csodálkozva hordtunk.

Hol van fiatal, büszke létünk?

Nincs visszaút…

Merre rohan éltünk?

Szentestére várva ezernyi emlékeket idézünk.

 

Pislákoló gyertyák lobbannak a végtelen éjben,

Kísérik utunkat a téli sötétségben.

Több ezer lépés, vágyakozás, remény,

Hangtalan, a hófúvásban csillogó tünemény.

Az utunk hosszú, csak árnyékunk követ,

Hófödte lábnyomunk tehozzád elvezet.

S ha megőrizzük a reményt, a hitet,

Végül beragyogja a néma éjt a szeretet.

 

Jó lenne veled megint selymes hóesésben,

Fenyőfát cipelni haza a fagyos szélben.

Otthon fázósan a kanapéra rogyni,

Forró szegfűszeges teát kortyolni.

Szeretetillatát szippantani a levegőnek,

Fügelekvárt kenyérre kenni délidőben.

Oly jó volna mindig így biztosra várni,

Gyermeki lélekkel megtisztulva hálni,

Várni a csodára, vággyal kelni nap – napra.

Fejünket álmosan hajtani le virrasztott hajnalra.

 

És akkor ott csillogó szemmel ugyanúgy köröttetek állni,

Elnyelt könnyekkel, torok szorítva Veletek nótázni.

Bódulatát inni meg-megálló percnek ,

Emlékét idézni régi decembernek.

Bársonyillatát tapintani zöld fenyőnek,

Csonkig égő gyertyák melegében hinni az eljövőnek.

 

Együtt várjuk most is, hogy jöjjön el az éjfél,

Távoli harangokkal zúg fel a karácsonyi éj.

Jó lenne, jó lenne mindent újra átélni, együtt mosolyogni.

Egy cseppet a vágyódó múltban ragadni.

Jó lenne hinni szikrát szórva csillagszóró fényben,

Elmerengni szüntelen hóesésben.

S most világít lelkemben beteljesült vágyam,

Álmomban újra kisgyermekké váltam,

Oly jó lenne örökre az maradni,

Hajnalra kályha szélén elaludni…

(2024.)