Facebook Instagram Youtube User-cog
Facebook Instagram Youtube User-cog

Káprázat

  • Nincs hozzászólás
💫 Káprázat 💫
Sejtem, hogy talán sok az irigyem…
Nem szolgáltam rá, higgy nekem!
Nem is értem.
Mert látták darabokban kiabálni a lelkem,
Vàllaltam mindent kendőzetlen…
Amikor könnyek csomagoltak éjjelente ágyba,
Bár valóban nem voltak ott minden este, amikor évekig sírtam magam álomba.
Nem láttak, amikor szorongtam,
Amíg infúzión feküdtem a kórházban,
Amikor sebeim húsába haraptam s magam marcangoltam,
Amíg gyászoltam és gyógyítottam magam.
Nem láttak, amikor alázattal harcoltam mindazért, amim mára van.
Pedig soha senkinek nem ártottam.
Csak igyekeztem előre… s miként neveltek: a szívemre hallgattam!
Én a cafatjaim is mindig vàllaltam…
Utána meg olyan erőssé váltam, hogy meg is leptem magam…
Bár volt, hogy én is elvesztem a sokak által szavakkal felépített “világban”.
Míg az nem voltam,
Magam addig is erősnek mutattam.
Miért? Mert az emberek többsége szerint az érzékenység “gyengeség”, s “az olyan megbízhatatlan”…
Ezért hittem már olyanoknak naivan,
Akik hazudtak,
De én bíztam bennük, s ezért szavaikat akartam hallani “igazságnak”.
Közben pedig nem minden “kristály” törékeny, sem tiszta,
Van közte bőven kavics, ami tèged tör, s csak látszat, az igazi utánzata.
Szóval, miért is irigyelnél engem?
Hogy a leckét megtanultam, mert tudom, hogy csak egy az életem?
Hogy a búcsúzkodást mára elsajátítottam, mert épp elég szerettem kellett már eltemetnem?
Vagy hogy az elém tett elvárásokat mind kipipáljam, ezt a megfelelési kényszert is el kellett engedjem?
Azt, hogy hányszor újra kellett kezdenem?
Kevesen àlltak mellettem!
Volt olyan idő, amikor senkinek nem kellettem!
Önfeláldozó, ingyenes szeretetadomány – az, ami lettem.
Ki is használtak egykor rendesen.
Megelégeltem!
Gyere utánam, ha vonz, amit elértem!
Megosztom szívesen életem!
S az ide vezető utat is, elhiheteted nekem!
Volt, hogy túl megszoktam milyen vágyakozni, de nem beteljesülni,
s volt több évtized, míg mindenki más fontosabb volt, s elfelejtettem magamra gondolni…
Mára már mindenki szándékát megérzem,
Tudom, ha szívből ölelsz meg engem, azt is, ha nem…
Fuh, hányszor mondtàk, hogy ez a világ nem igazán való nekem,
Nem marad fenn benne az, aki érez, s kár ilyen jónak és kedvesnek lennem,
Én mégis ezt választottam, önazonos maradtam, mert nekem ez a megfizethetetlen!
S igen, idáig… így is, mégis elértem…
Az vagy, erénnyel s hibákkal együtt, aki vagy,
Mutathatod másnak is magad,
Csak az elsőt hívják valóságnak,
A második… az csak káprázat.
Döntsd el, melyiket tartod erőnek… s igaznak!
Faragó Maia
Author: Faragó Maia

Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A körülmények mindig változtak körülöttem, s ezért én is változtam, de az írással kötött házasságom a mai napig tart. 2021-ben jelent meg bemutatkozó könyvem, A Lélek szirmai címmel, magánkiadásban. A közösségi oldalakon is így találhattok meg: A Lélek szirmai néven él Facebook, Instagram, Soundcloud és YouTube csatornám. Az elmúlt 5 évben (2021 – 2025) 5 könyvem jelent meg: egy 300 és 224 oldalas regény; kettő prózai- verseskötetem; valamint egy, a filmekkel kapcsolatos és annak hatásmechanizmusáról szóló könyv, melyeket saját honlapomon meg lehet vásárolni. Jelenleg is saját, művészeti blogom, a www.lelekszirmok.hu alkotója vagyok. Bővebben rólam itt tudsz olvasni, s könyveimet is megtalálhatod: https://lelekszirmok.hu/about/ Megtiszteltetés az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez is tartozni, ugyanis gondozásukban megjelent 26 kötetükben szerepeltem 2022 novembere és 2026 októbere között, s ezen antológiákkal megvalósult egy álom: általuk kijutott jó pár alkotásom az Ünnepi Könyvhétre 2023-ban, 2024-ben, 2025-ben, és 2026-ban is.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »
Szabó Edit 2026.11.01. Nincs hozzászólás

Kavicsokká zúzott szikla

Mennyit sirattam olyat, amit mára tudom, hogy nem baj, hogy elvesztettem… Beismertem, hogy a lelkemet csak jóval hitegettem. Ami stabilan tart még ma, egy másodperc

Teljes bejegyzés »
Faragó Maia 2026.11.01. Nincs hozzászólás

Novemberi éj

Novemberi éj A gyertyalángok sorra égnek,a hűvös éjben ring a táj,lecsendesül a tiszta ének,s a szívbe fészkel mind, mi fájt.A sírok felett pára lebben,a fázós

Teljes bejegyzés »
Tóth Brigitta 2026.11.01. Nincs hozzászólás

Mérlegen a mindenség

Mérlegen a mindenség A szív csak hús, hideg darab,ha nem fűti a téli nap,de benne lüktet még a gyász,mint pincemélyben a parázs.Ám jött a szerelem

Teljes bejegyzés »
Tóth Brigitta 2026.11.01. Nincs hozzászólás

Híd a köd felett

Híd a köd felett   Hideg kövön tiszta lángok, Az esti csendben ég a múlt. A szélben halk imádságok, S közben minden elcsitult.   Megfáradt

Teljes bejegyzés »
Thiesz János 2026.11.01. Nincs hozzászólás
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A világítótorony utolsó őre

  Előszó A tenger számtalan titkot őriz. Vannak történetek, amelyeket soha senki nem mesél el, és vannak fények, amelyek nem azért világítanak, hogy utat mutassanak

Teljes bejegyzés »
Kaplonyi Dániel Attila 2026.11.01. Nincs hozzászólás