Rózsa Iván: Felül a szenny…

Rózsa Iván: Felül a szenny…
(12 aforizma)

1. Felül a szenny, sodródik a vízzel, sosem ülepszik le. Ki az, aki szerint: kék még a Duna?! Az utolsó keringő Budapesten…
2. Az emberiség eddigi történelme: kontraszelekciók sorozata!
3. De naiv volt, bár zseni, Petőfi Sándor: „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!” Sándor! A nép örül, ha fenn tudja tartani és újratermelni magát! És gályázik „hatalmasoknak”… Ez mindig is így volt. És így is marad?
4. „A víz szalad, a kő marad.” – Wass Albert idején sem volt így. A kő elmozdult a helyéről, mert kimozdították, és/vagy mozdulnia/mennie kellett. És maradt otthon az alja… Meg a „hülye fanatikusok”, köztük én, akik még hazát szeretnek, s nem szolgálják az éppen fennálló „rendet”.
5. Naiv fantaszták, idealisták elindították a változás vonatát, aztán fel (rá) szálltak pragmatikus (árral) utazók; s ezek a potyautasok eltérítették az eredeti iránytól a mozdonyt kényük-kedvük, meg persze érdekük szerint. Ez mindig is így volt. És így is lesz?
6. Emberiség története: itt a végállomás? Zsákutca; nincs kiszállás?!
7. Felül a súdrák, alul a látók: felborult még a kasztrendszer is… Nyomulnak esetleg később a páriák?!
8. A nép hangja: „porszemek vagyunk, minek lázadni, majd eldöntik ott fent az okosok!”
9. A birkákat egyik akolból terelik a másikba. Olykor-olykor kiengedik őket a legelőre. Aztán elég egy kutya, aki visszatereli őket a helyükre…
10. „Európába, de mindahányan!” – Hányan jutottak Csengey Dénes sorsára? Hányan „vonultak be” Európába? És hányan skubiznak magyarok az üvegajtón, a kirakaton kívülről befelé?
11. Jó a hóesés, eltakarja a világ szégyenét, szennyét. De tavasszal elsöpör minden latyakot az olvadás!
12. A langyosakat kiköpi magából és a világából az Úr!

Budakalász, 2025. február 5.

Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...